"Monda pedig Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni!" (Lk 9,33)
A felkiáltás Jézus megdicsőülésének történetéből lett kiragadva
Jó nekünk itt lenni! - mondja az apostol és ujjong az ő szívében. Örül, hogy Jézus Krisztust követve ő maga is eljutott arra a helyre és tetszik neki a jelen állapota. Az apostol felkiáltása bátor kijelentés, a hirtelenkedő Péter újabb hirtelenkedése. Ez nagy bátorságra vall. Vizsgáljuk meg szíveinket, hogy ott megtaláljuk-e a péteri bátorságot vele együtt zengeni újra meg újra: Jó nekünk itt lenni!
Adja meg a Jóisten mindannyiunknak egyen-egyenként a Jézus közelségének örömét. Kérjük őt, hogy igazán átérezhessük, mit is jelent az ő közössége és munkálkodjunk azon naponként, hogy a vele létrejött kapcsolatot fenntartsuk.
Van helye annak, hogy Péter ezt a kijelentést tegye: Az Úr Jézus Krisztussal eltöltött idő örömét is tartalmazza ez a felkiáltás. Mi, akik a Jézussal kelünk, élünk és térünk nyugovóra, akár itt az Intézet falai közt, akár otthonainkban, ki kellene mondjuk bátran: Jó nekünk is itt lenni! Az itt, az nem feltétlenül a földrajzi helyre értendő, hanem az állapotunkra, a Krisztus közelsége örömének állapotára.
Hálaáldozatunkkal köszönjük meg Istennek, hogy Jó nekünk itt lenni!
Imádkozzunk azokért az emberekért, akik még Jézus közelségének örömét nem érezhetik, hogy ők is boldogak lehessenek.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése