Nem jó mindent a világ "orrára" kötni, kifecsegni. Ezt a világ intimitásnak nevezi, a keresztyén pedig Istennek. Istenbe burkolhatod, a lába elé helyezheted terhed. Ő akkora, hogy kegyelme nem ismer akkora súlyt (mert bűn nincs, csak tévedés) amit Ő el ne tudna hordozni. Bűnöd, intim jellegű kérdésed mondd el Neki, mert ha megtanulod, hogy válaszolni fog a kérdésedre, akkor már félúton haladsz a probléma felszámolásában.
Boldog az az ember, akinek van Istene! Miért? Mert túlmutat az intimitáson az ő befogadó kegyelme, hisz felszámolódik minden góc és új szívet ad nekünk.
Nem is érdemeljük meg és mégis megkapjuk az Ő kegyelmét! Ez azért nem furcsa, mert erre ígéretét adta. Tudjuk, hogy nem csak megteremtett, de gondot is visel rólunk és mind testi mind lelki dolgainkat elébe vihetjük.
Aki ezeket tudja, örökké boldog és vállalja a küzdelmeket, amik hitünket hivatottak erősíteni próbatételek által.
A MIÉRT BÜNTETSZ?-re az a válasz: Mert meg kell ismerd a hited gyengeségét és el kell indulj egy másik úton, hisz a jelenlegi nem a tiéd.
Van még itt valami: Az igazságot csak szeretetben! Túl sok az igazság, amiről az embereket a világ megfeledkeztette (van ilyen szó???) és az emberek nem tudják elsőre meglátni a kis vagy nagy igazságokat. Aki erre hivatott, ossza az igazságot, de csak szeretetben! Annyit, amennyit befogadnak belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése