Nemrégiben tanulmányaimat folytatandó egyetemi városba költöztem. Az új hely, a régi, szülőhazai környezettel szemben másabb elvárásokkal áll előttem.
Hogy érzem magam? Csak ha őszintén ez érdekelne valakit, akkor merném felvállalni, hogy kimondjam: úgy érzem itt magam, ahogyan Szilaj, a paripa érezhette magát az új helyen. Fiatal, életerős, elszánt és szabad, de mindenekelőtt az, aki még betörés előtt áll.
Az egyetem kezdete előtt már hallottam arról, hogy nem kis munka vár itt ránk és rám, de ez nem rettentett el attól, hogy arra gondoljak: Istennel ez is lehetséges lesz, mert Ő mondja: "Az én kegyelmem elég ehhez." (2Kor 12,9)
Ez biztató, s arra gondolni, hogy milyen jó is a mi Szerető Istenünk, megnyugtató a legnehezebb helyzetben is.
Jó helyen járok!!! Veled, Istenem! :) Előre! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése