Csondor Kata - Add tovább...

Miért követem Jézust?

A bejegyzés címeként szolgáló kérdésre kellett választ adnom egy bibliaórai elmélkedés során és az alábbiakat fogalmaztam meg. Az elmélkedésben adott válaszok nem személyes véleményem tükrei, hanem lehetőségek kívánnak lenni emberek felé, hogy megragadhassák, miért követhetnék Jézust.

            Miközben Adrian Plass Miért követem Jézust című könyvét olvasgattam, remélve, hogy meg fog tetszeni egy rész belőle, amit bemutatok, arra lettem figyelmes, hogy szokatlan válaszokat találok. Ez vezetett oda engem is, hogy én is egy ilyen nem túl hétköznapi folytatást adjak a kérdésnek, melyet lehetőségeimhez mérten megpróbálok kifejteni a következőkben.

            Azért követem Jézust, mert az ellentétek vonzzák egymást.

            Mi, emberek, általában véve milyenek vagyunk Őhozzá képest, aki maga a szeretet? Mindig jót cselekszünk embertársainkkal, betartjuk a parancsolatokat és tudunk még igazán szeretettel fordulni egymáshoz? Ha ezekre a kérdésekre esetenként NEM a válasz, az csak azért van, mert emberek vagyunk. Ne felejtkezzünk el arról, hogy Jézus Krisztus a testté lett Ige. Ebben ragadható meg a két fél- , mi és Ő közötti különbség.

            Mégis, ha többnyire ellentétesnek mutatkozik az ember és Jézus, mi az, ami egymás felé mozdít minket? A válasz egyszerű: kívánság és kíváncsiság, az üresség érzete.

Annak kívánsága, hogy megtapasztaljuk, milyen őszerinte élni, a telítettség kívánsága. Ő a mindenség. A köznapi életben is találunk ilyen példát: ha a virágot az ablak mellé helyezzük, a fény felé fog ágaskodni. Mi „hajtja” a virágot? Az üresség érzése. A fény az életben maradáshoz elengedhetetlen, de a virág nem tud magának saját fényt termelni.
            Mi sem tudunk saját magunk életébe valós tartalmat vinni egyedül, ami igazi boldogulásunk kulcsa, hanem csak egyedül a Jézus Krisztusba vetett igaz hit által. A virághoz hasonlóan áhítozunk a Szeretet felé.

Milyen jó volna, ha a világbeli emberek között is felébredne a Jézus követésének kívánsága! Mert ő az igazi lételem, élelem, táplálék, s ami megtart.

Életvezetésemben példaértékűnek tartom Böjte atyát. Ő a hitről a következőt mondta el:

„Minden kis patak előbb-utóbb beleömlik a tengerbe, különben elmocsarasodik, megposhad a vize. Számomra Isten az Óceán, amely felé az én kis csermelyem igyekszik.”

Facebook-os igazság

No hát én nem szoktam megosztani semmilyen továbbküldős dolgot, ez tetszik de mégsem szemetelek!

Egyszer élünk!!! Mi emberek bonyolulttá tesszük a dolgokat.
Hiányzik? Hívd fel...
Találkozni akarsz vele? Hívd el...
Akarod, hogy megértsenek? Magyarázd el...
Kételkedsz? Kérdezz...
Nem tetszik? Mondd meg...
Tetszik? Még inkább mondd meg...
Kedved van hozzá? Tedd meg...
Akarsz valamit? A legjobb megoldás az, hogy kérj, hisz a 'NEM' már úgyis a tiéd, de talán kapsz egy IGENT...
CSAK EGYSZER ÉLÜNK, LEGYÜNK BOLDOGOK! Tedd ki te is, ha így gondolod!!! ;)

Olyan jó ilyen pozitív dolgokat olvasni! Istenem, rád ébred a világ és már nem kell sok idő a boldogságig!
Ámen.

Jőni fog, mert jőni kell...

A Bibliában minden nagy igazságot megtalál az igazságra szomjazó világ, márpedig egy ilyen világban élünk. De hol keressük az elvesztett igazságot? Megmondom. Dalszövegekben, bölcsnek hitt idézetekben, mások gondolataiban. Isten helyett mások irányítanak és ez visz minket rossz irányba. Isten alkotásai vagyunk, így a Teremtőnk tudja, mi volna jó az ő teremtményeinek, de mi elfelejtünk Hozzá fordulni és választjuk a lejtő felé vezető bölcsességeket, a dalszövegekből vagy mások fejéből kipattanó gondolatokat. Milyen más volna az Egy Isten szavát hirdetni? Jőni fog, mert jőni kell... (Ez nem mehet így tovább!!!)

Ámen.

Csak Benned

Nem jó mindent a világ "orrára" kötni, kifecsegni. Ezt a világ intimitásnak nevezi, a keresztyén pedig Istennek. Istenbe burkolhatod, a lába elé helyezheted terhed. Ő akkora, hogy kegyelme nem ismer akkora súlyt (mert bűn nincs, csak tévedés) amit Ő el ne tudna hordozni. Bűnöd, intim jellegű kérdésed mondd el Neki, mert ha megtanulod, hogy válaszolni fog a kérdésedre, akkor már félúton haladsz a probléma felszámolásában.

Boldog az az ember, akinek van Istene! Miért? Mert túlmutat az intimitáson az ő befogadó kegyelme, hisz felszámolódik minden góc és új szívet ad nekünk.

Nem is érdemeljük meg és mégis megkapjuk az Ő kegyelmét! Ez azért nem furcsa, mert erre ígéretét adta. Tudjuk, hogy nem csak megteremtett, de gondot is visel rólunk és mind testi mind lelki dolgainkat elébe vihetjük.

Aki ezeket tudja, örökké boldog és vállalja a küzdelmeket, amik hitünket hivatottak erősíteni próbatételek által.

A MIÉRT BÜNTETSZ?-re az a válasz: Mert meg kell ismerd a hited gyengeségét és el kell indulj egy másik úton, hisz a jelenlegi nem a tiéd.


Van még itt valami: Az igazságot csak szeretetben! Túl sok az igazság, amiről az embereket a világ megfeledkeztette (van ilyen szó???) és az emberek nem tudják elsőre meglátni a kis vagy nagy igazságokat. Aki erre hivatott, ossza az igazságot, de csak szeretetben! Annyit, amennyit befogadnak belőle.

Jó nekünk itt lenni!

"Monda pedig Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni!" (Lk 9,33)
A felkiáltás Jézus megdicsőülésének történetéből lett kiragadva

Jó nekünk itt lenni! - mondja az apostol és ujjong az ő szívében. Örül, hogy Jézus Krisztust követve ő maga is eljutott arra a helyre és tetszik neki a jelen állapota. Az apostol felkiáltása bátor kijelentés, a hirtelenkedő Péter újabb hirtelenkedése. Ez nagy bátorságra vall. Vizsgáljuk meg szíveinket, hogy ott megtaláljuk-e a péteri bátorságot vele együtt zengeni újra meg újra: Jó nekünk itt lenni!

Adja meg a Jóisten mindannyiunknak egyen-egyenként a Jézus közelségének örömét. Kérjük őt, hogy igazán átérezhessük, mit is jelent az ő közössége és munkálkodjunk azon naponként, hogy a vele létrejött kapcsolatot fenntartsuk.

Van helye annak, hogy Péter ezt a kijelentést tegye: Az Úr Jézus Krisztussal eltöltött idő örömét is tartalmazza ez a felkiáltás. Mi, akik a Jézussal kelünk, élünk és térünk nyugovóra, akár itt az Intézet falai közt, akár otthonainkban, ki kellene mondjuk bátran: Jó nekünk is itt lenni! Az itt, az nem feltétlenül a földrajzi helyre értendő, hanem az állapotunkra, a Krisztus közelsége örömének állapotára.

Hálaáldozatunkkal köszönjük meg Istennek, hogy Jó nekünk itt lenni!
Imádkozzunk azokért az emberekért, akik még Jézus közelségének örömét nem érezhetik, hogy ők is boldogak lehessenek.

Ámen.

Otthonteremtés

Próbálj meg otthonosan viselkedni az elsőre idegen helyen, érezd jól magad és vigyél bele valamit, ami otthonná teszi az új helyet: örömet, békét, mosolyt, nevetést, felhőtlen jókedvet. Lehet, hogy az csak egy szoba, de ha betérsz, zárd be az ajtót. Legyen fontos számodra az intimitás, ne az anyagi javaid biztonsága. Légy önmagad! Ez az a hely, ahol a legegyszerűbb lesz számodra Istennel beszélgetni, ezért ha vendégül látod Őt, jó, ha rend van és tisztaság. Ahol Isten ott van, az a hely szent kell legyen, SZENTelj rá időt, hogy tisztán tartsd.
Innen kilépni már a világ vár, ezért vigyázz magadra odakint. Az otthon nem a szülőfölded, hanem a lelked mélye. Hogy érzed magad lelked mélyén? Minden gondon nevethetsz itt. Minden hajnal színarany lehet és itt mindig béke vár. Ne félj otthont teremteni idegen helyen. Otthonteremtés. Tedd ezt egyenlővé azzal, hogy lelked hagyod felszínre törni.
Most egyn kicsit másként: Az én mennyországom a lelkemben van, az az igazi otthon.
Tégy valamit azért, munkálkodj azon, nap mint nap, hogy leteszel egy építőkövet a mennyei otthonod építésére: Növeld a hited!

Élettérváltás járulékos gondolatai

Nemrégiben tanulmányaimat folytatandó egyetemi városba költöztem. Az új hely, a régi, szülőhazai környezettel szemben másabb elvárásokkal áll előttem.

Hogy érzem magam? Csak ha őszintén ez érdekelne valakit, akkor merném felvállalni, hogy kimondjam: úgy érzem itt magam, ahogyan Szilaj, a paripa érezhette magát az új helyen. Fiatal, életerős, elszánt és szabad, de mindenekelőtt az, aki még betörés előtt áll.

Az egyetem kezdete előtt már hallottam arról, hogy nem kis munka vár itt ránk és rám, de ez nem rettentett el attól, hogy arra gondoljak: Istennel ez is lehetséges lesz, mert Ő mondja: "Az én kegyelmem elég ehhez." (2Kor 12,9)

Ez biztató, s arra gondolni, hogy milyen jó is a mi Szerető Istenünk, megnyugtató a legnehezebb helyzetben is.
 
Jó helyen járok!!! Veled, Istenem! :) Előre! Ámen.

A sötét éjben is meg kell látni a csodát

Nem igazán tudtam elképzelni, mit fogok írni ide.

Első bejegyzésként ime a ma este fénypontja:

Esti sétára indultam és már a tervezett út felénél tartottam nagyjából, amikor az ellentétes oldalról egy gyerekhang "Jó estét kívánok!"-ot köszönt. Odafordultam, és akkor látom megdöbbenve, hogy egy pici gyerek gyenge karjával a menetrend szerinti oldalon integet... - stoppol.

Eléggé kivilágítatlan helyen állt, ezért szóltam, hogy menjen fennebb... Közben én bebiztosítottam magam, hogy alulról épp nem közeledik semmi és átmentem hozzá. Megálltam előtte, ő meg csak figyelt némán. Megkérdeztem tőle, honnan jön és hová tart. Elsorolta nekem, hogy egy boltos bácsinak dolgozik és a szomszéd faluba tart.

Beszédbe elegyedtem vele, miközben felfelé haladtunk a világosabb hely irányába. Megtudtam, hogy 11 éves és a szülei Németországban vannak. Mikor megkérdeztem, ki kötelezi őt munkára ilyen fiatalon, azt válaszolta: Muszáj... vállat vont.

Stoppos tapasztalataimra alapozva megígértem neki, hogy fogok neki egy stoppot, mert ilyen későn már nincs esélye egyedül. Tovább folytattuk a beszélgetést és megtudtam, hogy egész nap egy krémmel töltött kekszet evett és némi vizet, otthon nincsen vacsora. Amikor a szülei történetét mesélte és arról kérdeztem, hogy otthon ki várja őt, nem nézett a szemembe... Ebből tudtam, hogy ez nem érintette kellemesen...

Az Isten velem volt, mert az első menetirányba közlekedő jármű megállt. A sofőr egy kedves mosolygós ember, megmondtam neki, hogy én a kissrácnak stoppoltam és megkértem, vigye el a következő faluba.

A történtek sok tanulsággal jártak számomra, azért írom le, mert remélem, ebből valaki más is tud tanulni:

Jót tenni jó!

Nem mutatkoztunk be egymásnak és azt sem tudom, hogy a gyerek keresztyén hit terén hogy áll, de azt tudom, hogy emlékezni fog arra a gesztusra, amit érte tettem felebaráti szeretetből. Csak remélni tudom, hogy nem felejti el ezt az alkalmat. A gyermeklélek törékenysége miatt is talán, mindegy az, hogy mennyire fogta fel a segítség "súlyát", engem az tesz elégedetté a történet kapcsán, hogy a Jóisten megmutatta, hogy ilyen apró dolgokban is megmutatkozhat a csoda. Joggal mondhatom: ez a gyerek Isten küldötte volt.

Köszönöm, Istenem, hogy próbára tetted a szerető-képességem!

Ámen.

Talán eltűnök hirtelen...

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom,
de túl sok még az,
miről számot kéne adnom.

Tudom és érzem, ez még
csak a keresztút
A helyes döntéshozás
feladata nekem jut.

Van sok kérdés is,
amire választ kell még kapnom,
de van sok ember is,
akinek bátorító kezet (kell) adnom.

Bevégezni a küldetést,
eljutni a célhoz,
s büszkén összegezni
mindazt, ami ifjúként
már megmozgatott.

Ez volna célom e földi élettel,
ez volna a terv, a küldetés.
Ha jól sikerül majd, nyugalom vár
és hősi babér...