A gyermek szó nem csak a héber vagy későbbi görög gondolkodásban bír hasonló jelentéstartalommal, mint a szolga, ennek gyökerét magyar nyelvünk is őrzi korábbi nyelvemlékekben, éspedig úgy, hogy a gyermek szó korábbi megfelelője a cseléd volt - nyelvészek bizonyítják, innen származik mai család szavunk is, melyet a magyar nyelvben eleinte a gyermekek szó helyett használtak: "Öt családom van."
Megijesztettelek? Ne haragudj! Amit előbb mondtam, előszobája annak, amiről ma szeretnék beszélni. Az Igében azt olvassuk: "Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak." (Mt 6,24) |
Jézus Krisztusnak ezzel a mondásával kapcsolatban jutott szívembe (eszembe?) a gondolat: minden ember életében van egy isten, akinek szolgál, akinek hűségesen engedelmeskedik, akinek istentiszteletet, áldozatot mutat be: a pénz, anyagiak rabja a pénznek szolgálója, a banknak éltetője. Aki a játékgépek rabja, a játékgép buzgó használatával hűségesen hódol urának, aki dohányzás rabja, annak a cigaretta az istene. Mindezek megkötöznek, bűnbe visznek, szolgává tesznek és elválasztanak bennünket Attól, aki szintén szolgálatra hív, de míg előbbiek maguk alá tipornak és úgy tesznek szolgává, hogy megkötöznek, a Teremtő Atya Jézus Krisztus által kegyelemből szabad döntésünk eredményeképpen fogad bennünket gyermekeivé.
Ugye, hogy úgy érzed, ellentmond? Gyermekség és szolgaság?
A fentebbi hivatkozások fényében is megállapíthatjuk: Jézus Krisztus, Isten Fia által a mi fiúságunk a szolgálatra - de nem szolgaságra rendelt gyermek Atyjának mindenben engedelmeskedő élete kell legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése