" Nem ti választottatok engem..."

Alapige: János 15,16

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.

Kedves Testvérek! A leggyakoribb kérdések egyike, amely az emberi lélek mélységéből feltör, ez: mi értelme, mi haszna van az életünknek? Nemcsak sokat szenvedett, életunt öregek, hanem egyre több fiatal is úgy látja, hogy ennek a földi létnek semmi célja nincs. Születtünk, táplálkozunk, dolgozunk, szeretünk, tovább plántáljuk az életet, aztán jön az öregség, a testi-lelki bajok sokasága, s végül mindent elnyel a halál. Amit szorgalommal, munkával szereztünk, abból semmit sem vihetünk magunkkal a sírba... Akkor mire volt jó az a lét, amely nem különbözik az állati élettől?

Bizonyára a tanítványok lelkében is felmerültek ezek a kérdések. Jézus korában is több gondolkodó, bölcselő, filozófus élt; ezek is kutatták az emberi lét nagy titkát. A tizenkettő között voltak, akik már Keresztelő János prédikálását is hallgatták. De a lét végső kérdéseire nála sem találtak választ. Ezért aztán Jézushoz mentek, az Általa tett isteni jeleket csodálták, s Benne keresték saját életük célját, hasznát, eredményét is. Talán bennük is felmerült a Keresztelő János-i kérdés: Te vagy-é az eljövendő, vagy mást várjunk? Jól választottunk-e, amikor úgy döntöttünk, hogy a Názáreti Mester nyomán akarunk járni?

Jézus megértette mind a kimondott, mind a kimondatlan kételyeket. A felolvasott igében választ ad az egykori tanítványoknak, de válaszol nekem, ma élő tanítványnak is. Négy dolgot mond eligazításul és vigasztalásul: a) Nem én választottam őt, hanem ő választott engem. Az életem ezért nem öncélú, hanem rendeltetés, b) Jézus kegyelmi kiválasztásának a célja: elmenni oda, ahová ő küld; tenni azt, amit ő parancsol, c) Szolgáló életem eredménye: gyümölcstermés a Teremtő Isten dicsőségére. És végül: d) Az ilyen céltudatos élet nagy ígérettel bír: a termett gyümölcs nem rothad meg, hanem megmarad. Ezen a céltudatos életúton is lesznek szükségeim, de Jézus azt ígéri, hogy bármit kérhetek az Atyától az ő nevében, azt ő megadja nekem. Halljuk hát részletesen Jézus kijelentését, parancsát és az igéből felénk hangzó drága ígéretét.

1. Sok hívő ember is tévedésbe esik, amikor azt gondolja, hogy ő döntött Jézus mellett. Néha még dicsekszik is ezzel: „amióta átadtam életemet az Úrnak...”, stb. Holott a valóság az, hogy mielőtt én döntöttem volna, Isten a Jézus Krisztusban már döntött felőlem. Ezt a titokzatos végzést nevezzük eleveelrendelésnek, közismert latin szóval predestinációnak. Gyermek-keresztelési gyakorlatunk azt mutatja: a szülők, keresztszülők, a család elfogadja, hogy Isten már döntött a gyermek felől: Jézusért, az egyszülött Fiúért gyermekévé fogadta azt. Aki felnőttként keresztelkedik meg, az maga választ. Aki hálát ad azért, hogy őt kisgyermekként már megkeresztelték, az hittel elfogadja, hogy Isten választotta őt. Olyan szépen fejezi ki ezt a tényt egyik Jézusról szóló énekünk: „Nem éltem még a föld színén/ Te értem megszülettél,/ Még rólad mit sem tudtam én / Tulajdonoddá tettél...”. Örülj, Testvérem, hogy téged is elválasztott az Úr; nem biológiai véletlen következtében élsz, hanem a földi és az örök életed egyaránt Isten kegyelmes rendelése!

2. Ennek az isteni kiválasztásnak határozott célja van. Jézus ezt mondja: „...én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek...” Az Úrral való személyes közösségből következik a küldetés. Ha életem Isten rendelése, ha ő választott engem, akkor ennek a kiválasztásnak egy bizonyos Istentől akart célja van. Jézus erről csak ennyit mond: „...hogy ti elmenjetek”. A keresztyén élet, a tanítványi élet nem tétlenség, nem vegetálás, hanem szüntelen tevékenység. Az első 12 tanítvány azt a parancsot kapta, hogy „elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket...” (Mt 28,19). Ma így mondanánk: ők a külmisszió végzésére kaptak parancsot. Az ApCsel mondja el ennek a küldetésnek, missziói szolgálatnak kezdeti nagy lépéseit és eredményeit: egy nemzedék alatt a távoli Palesztinától Rómáig, a Birodalom fővárosáig, gyakorlatilag az akkor ismert világ végső határáig elterjedt az evangélium.

Azóta, úgy tudjuk, keresztyén világban élünk. De sajnos, ez távolról sem igaz. Sok megkeresztelt szülő nem keresztelteti meg a gyermekeit. Sok régente imádkozó, templombajáró ember elszokott az imádkozástól, templomba csak akkor megy, ha közvetlenül érdekelt: egy keresztelés, konfirmáció, házasságkötés megáldása, vagy éppen temetés alkalmával. Mi sajnos, egy nemkeresztyén világban élünk. Korunkról sokan úgy beszélnek, mint posztkrisztiánus, azaz keresztyénség utáni korról. Most van igazán nagy jelentősége annak, hogy a mai tanítványok kimozduljanak és elmenjenek. Nem távoli szigetekre, hogy ott hirdessék a Krisztust. Talán csak a mindennapi munkájukba, családjuk, barátaik körébe, – de a Krisztus evangéliumával. Ma nem annyira külmisszionáriusokra, mint inkább belmissziót végzőkre van szükség. Hirdetni a megváltást a szenvedélybetegeknek: alkoholistáknak, drogosoknak, a szex megszállottjainak; azoknak, akiknek a pénz, a kényelem, a vagyon, a hatalom az istenük… Itt van reád is szükség, Testvérem!

3. Az egykori tanítványok megtették, amit Urunk parancsolt. Elmentek oda, ahová Krisztus küldötte őket. Emberi természetük néha másfelé vonta volna, – de nem engedte őket a Lélek. Több esetben nem szívesen mentek oda, ahová Krisztus rendelése szólt, – de kényszerítette őket a Lélek. Az elválasztott és szolgálatra rendelt hívő nem tehet másként. Élete engedelmes szolgálat. S e szolgálat eredménye: a gyümölcstermés.

Az evangélium több példázatban szemlélteti, hogy Isten a Gazda. Ő plántálja, ülteti, gondozza kertjében a gyümölcsfát. Jogos az a váradalom, hogy az a fa gyümölcsöt teremjen. Amelyik fa nem ezt teszi, azt kivágják és a tűzre vetik. Milyen fák vagyunk mi Isten kertjében? Megtermi-e az életünk a Lélek gyümölcsét? A Lélek gyümölcsei ezek: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Ez a rohanó világ, az egymás sarkát irgalmatlanul taposó embertömeg ezeket nem ismeri. A te meg az én küldetésem az, hogy életünkön át mások is megismerjék a gyümölcstermő élet boldogságát.

4. Jézus azt ígéri azoknak, akiket szolgálatra és gyümölcstermésre választott és rendelt, hogy életük gyümölcse megmarad. Nagyon sokan úgy vélik, hogy földi életükben valami maradandót alkottak. Sokan hadvezérként, tudósként, felfedezőként írták be nevüket a t0örténelembe. Mások írói, művészi sikereik által … Mindezt semmiképpen sem szeretnénk lekicsinyelni. De kérdezzük: maradandó gyümölcsre tettek szert? Nem valószínű. Minden emberi nagyság után valaki új következik. A ma ünnepelt sztárokat holnap mások szorítják ki a köztudatból. Egyetlen maradandó gyümölcs van: ha valaki lelket ment meg a kárhozattól, az örök haláltól; és ez a gyümölcs nem rothad meg, nem lesz elfeledetté sem ebben, sem a következendő világban.

Azt mondottuk, hogy az ilyen szolgáló, gyümölcsöt termő életnek is vannak szükségei. Természetes: a fát öntözni, metszeni, gondozni kell ahhoz, hogy sok és jó gyümölcsöt hozzon. A hívő, engedelmes élet is naponként rászorul Isten gondviselésére. Nos, Jézus erre is gondolt. Így bíztatta elválasztott és szolgálatra rendelt követőit. „...akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek”. Ennél többet, értékesebbet, nagyobbat senki soha nem adhat embernek. Ha megfáradtál a szolgálatban: imádkozzál. Ha kétségeid vannak: vidd imádban az Úr elé. Ha fogytán az erőd: kérheted Tőle az erő megújulását … és mindezt megkapod. – Utad végére csak egy kérdésed marad: Érdemes volt-e Jézus rendelését elfogadnod és az ő szolgálatába állanod? A felelet az előttünk járt tanítványok életpéldájában van: egyedül ezt érdemes. Csak így nyer értelmet, tartalmat az élet: Jézusunk küldetését beteljesíteni. És akkor nem éltünk hiába. Urunk kegyelmesen döntött felőlünk, s mi ezt a döntést hálás szívvel elfogadtuk, rendeltetésünket betöltöttük. Az eredmény pedig? Mienk volt az élni érdemes földi lét és mienk az örökélet. Ámen.