Téged hallgattalak a zajon át, a zenén át, a tányérok és poharak csengésén át. Megnyugtató volt szavad. Üdítő érzés volt hallani Téged. Nem érdekelte őket az, ami bennem van, mégis Te voltál az, aki közel jöttél hozzám és azt mondtad, ÉRTEM MEGÉRI elmondanod. "Lásd hát, Uram, eléd helyezem ezt a napot."- Ez volt bennem akkor. Elcsüggedtem a mai szituációs gyakorlatban vallott kudarc tapasztalatakor. Egy helyzet szereplője családi problémáiról szeretett volna beszélni, de nem vettem észre, mi is a problémája. Hibáztam és ezt én is felismertem. Tényként tárult elém, valóban hibáztam... Elhamarkodottan, alázat hiányában gyorsan folyamodtam megoldáshoz. Ahogy ezektől a gondolatoktól megsemmisülten ültem az étterem asztaltársaságánál, Tőled válaszként hirtelen azt éreztem, mintha azt mondanád: Erre nem állsz készen. Ott volt az éles helyzet, amiből láthattad: még ennek nincs itt az ideje.
Uram, alázatot taníts nekem!!!! Kész vagyok ezt elfogadni, hisz tőled jön! Szerénységet és alázatot szeretnék tanulni.... Köszönöm, hogy szereteted erre is megtanít. Hadd legyek hálás azért, hogy imám nálad meghallgatásra talált és Te megoldod a helyzetem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése