Kerékpárral a Niagara fölött - Valahogy így van ez Istennel is

Egy nap egy George nevű férfi kifeszített egy kötelet a Niagara felett, és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel. Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetet, biztatni kezdték.

Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak
- Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned!

George átért a túlpartra, majd visszafordult és az emberek üdvrivalgásától
kísérve visszakerekezett. Az emberek éljenezték, ünnepelték:
- Fantasztikus voltál, George, hittünk benned, tudtuk, hogy megcsinálod.

- Na, akkor ki ül fel a vázra, hogy átvigyem? - kérdezte George.

Az emberek döbbenten, é haragosan húzódtak vissza.

- Senki sem bízik bennem? - kérdezte George - Hisz az előbb még mindannyian hittetek.

Ekkor a tömegből előlépett egy kislány, és azt mondta, ő felül a vázra, és átmegy George-dzsal. Az emberek felbőszültek erre, szidni kezdték George-ot, amiért egy gyerek életét kockáztatja. Ahogy azonban a bicikli a túlpart felé közeledett, elnémultak. A kerékpár a túlparton visszafordult, és ahogy közeledni kezdett, a néma csendet ismét az éljenzés, az üdvrivalgás váltotta fel.

- Fantasztikus vagy, George! Hittünk benned, és megcsináltad!

Ekkor valaki megkérdezte a kislányt: - Hogyan volt annyi bátorságod, hogy felülj a vázra George elé?

- Úgy, hogy ez az ember az apám. És nem csak hiszek benne, hanem bízom is benne.

A létezés öröme

Azért jöttem, hogy életük legyen, és életük bőségben legyen -mondja a mi Urunk.

Jézus szeretné megosztani velünk a létezés örömét. Jó dolog lenni, létezni! A napokban elnéztem a tavaszi napfényben a somlyói házunk udvarán a kiskecskéket, meg Déván a csak most született bocikat. Öröm látni azt a hatalmas, kitörő életerőt, ahogyan ugrálnak alig éri a kis patájuk a földet, játszadoznak, incselkednek egymással. Minden pillanatuk arról szól, hogy élvezik a létezést!

Jó dolog lenni, létezni! Szeretem magam elé képzelni, hogy az 5-6 éves kis Jézus odasomfordál édesanyja elé és szelíden megkérdezi tőle: "Anyu, kiengedsz játszani a gyerekekkel?" Olyan döbbenetes gondolatban szemlélni, ahogy a nagy Isten önfeledten, nekipirulva játszik az emberek fiaival. Jézus szalad, a gyerekek utána, és kiabálják: " Ipi-apacs, kis Jézus ki vagy ütve!" - "Ó a csuda enné meg, a következőben én kaplak el!"  Döbbenetes, mielőtt egyetlen csodát is tett volna, vagy mielőtt egyetlen nagy tanítást is mondott volna nekünk felnőtteknek, a mi Urunk Istenünk már játszott, labdázott a gyerekekkel. Az emberi létezést, a játék örömét megízleli az Isten!

Szent Ferenc Atyánk egy csodás virágos réten ment keresztül, és egyszer csak leborult, felzokogott és ezt mondta: "ó virág testvéreim, ne dicsérjétek ilyen szépen az Istent, mert megszakad a szívem!" Milyen jó egy szép tájban, egy csodás virágban gyönyörködni, rácsodálkozni a hegyekre, a lemenő nap sugaraiba. Jó dolog beleharapni egy finom, érett őszibarackba, érezni ahogyan a szádat betölti finom, omló íze. Jó dolog mindaz, mi a létnek velejárója. Hallgatni egy síró, vibráló hegedűt, ahogy egymaga betölti a teret, egy pár húron táncolva, egy új világot tár fel előtted.

Jó dolog megfogni gyermeked kezét! Egy kedves ismerősöm fiatalon lebénult, feküdt az ágyba, és azt mondta, hogy nagyon sokszor csak arra gondol, hogy megfogja három éves kislánya pufók, meleg kacsóját és sétálnak a parkban. Körülöttük virágok, daloló madarak, és ők csak sétálnak. "Odaadnám minden vagyonomat, - mondta - csak szoríthatnám újból magamhoz gyermekemet."  Mesélte, hogy odaviszik gyermekét, beleteszik gyermeke kezét a kezébe, de nem érzi. Hihetetlen fájdalom ez az anyai szívének. Szomorúan elmesélte azt is, hogy édesanyja munkába jár, és a nyári melegben szájához készít egy nagy pohár vizet szívószállal, hogy olthassa szomját. Egy nap, betegsége előrehaladtával már nem tudta a fejét megemelni a szívószálig. Azt mondta, hogy: "néztem a finom citromos vizet, ott volt egy centire a kicserepesedett szájamtól, és éreztem, hogy szomjan halok, nem tudtam megemelni a fejemet és csak zokogtam!"

Milyen kis dolog megfogni kedvesed kezét és sétálni a zöld fűben, feletted ragyog az áldott nap, és a szél játszik a hajaddal. Olyan egyszerű kézbe venni egy gyöngyöző pohár tiszta hűs vizet, és a szádhoz emelni, hogy jóízűen oltsad szomjadat. Kis dolgok sokasága ez a földi lét! Tudsz örvendeni az apró mindennapi csodáknak?

Kérdem, tudunk örvendeni a létnek, a mindennapi élet egyszerű dolgainak? Azt, hogy vagyunk egymásnak, hogy a mindennapjaimat kitölti a létezés megannyi ajándéka? Rátudok csodálkozni a hatalmas görögdinnye szomjat oltó zamatára? Vagy annak, hogy egy fiú, egy lány keresi társaságodat, és csacsogva, pirulva megosztja titkait veled? Ezernyi kis dolog, de ha átéled titkát a létnek, életed kiteljesedik, és perceid megtelnek örök értékekkel! Hidd el, Istenünk szeretettel szeretné megosztani a létezés végtelen örömét veled, azt akarja, hogy életünket, mindennapjainkat kitöltse a boldogság! Tárd ki szívedet a létezés öröme felé!

Uram Istenem, szeretettel kérlek add meg nekünk gyermekeidnek, hogy rátudjunk csodálkozni a mindennapi létezés kis dolgaira. Lássuk meg minden percben, az egymást követő, hullámzó pillanatok hátán felkínálkozó végtelen boldogság mozaik kockáit. Segíts, szakítsd fel szívünket a túláradó jóságod ajándékainak befogadására. Nyisd fel szemünket a kis dolgokban rejlő csodák csodálatára!

Csaba t.
Gyulafehérvár, 2012. március 18.

Az Úr megszabadít engem

Az Úr megszabadít engem

Ha igazak kiáltanak, Te meghallgatod, és minden bajukból
kimented őket. (Zsolt. 34,17.)

A magasságos Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót végez
felőlem. Elküld a Mennyből és megtart engem: meg−
gyalázza az engem elnyelőt. (Zsolt. 57,2–3.)

Az Úr megment engem ellenségeimtől, még az ellenem
felkelők fölött is felmagasztal engem, az erőszakos embertől megszabadít engem. (Zsolt. 18,48.)

Uram, Te megszabadítasz a fegyvertől, a gonoszok szájától és az erősnek kezéből, hogy legyen reménységem, és a hamisság befogja az ő száját. (Jób 5,15. 16.)
Elrejtesz engem a Te orcádnak rejtekében az emberek
zendülései elől; sátradban őrzöl engem a perpatvarkodó nyelvektől. (Zsolt. 31,20.)

Meggondolás őrködik felettem, értelem őriz engem,
hogy megszabadítson engem a gonosznak útjától, és a
gonoszságszóló férfiútól. (Péld. 2,11. 12.)

Egy ellenem készült fegyver sem lesz jószerencsés, és
minden nyelv, mely ellenem perbe száll, kárhoztatik,
ez az Úr szolgáinak öröksége és az ő igazságuk, mely
Tőled van, Uram. (Ésa. 54,17.)

Isten könyörült rajtam és megszabadított engem, mert
váltságdíjat talált értem! Ezért nézhetem a Te színed nagy
örömmel, visszaadtad az igazságomat. (Jób 33,24. 26. 28.)
Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget
és a földet. Nem engedi, hogy lábam inogjon; nem
szunnyad el az én őrizőm. Az Úr az én őrizőm, az Úr az
én árnyékom az én jobb kezem felől. Az Úr megőriz
engem minden gonosztól, megőrzi az én lelkemet. Meg−
őrzi az Úr az én ki− és bemenetelemet, mostantól fogva
mindörökké! (Zsolt. 121,2–8.)

Te így bíztatsz engem: Hívj segítségül engem a nyomo−
rúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz
engem. (Zsolt. 50,15.)

Tudom, hogy nem nyomhat el az ellenség és a gonosz nem
nyomorgathat engem, mert Te Uram, előttem rontod meg
az én szorongatóimat. Áldalak Atyám, mert velem van a
Te hűséged és kegyelmed; a Te neveddel magasztaltatom
fel, Jézus szent nevében. (Zsolt. 89,22–24.)

Hálát adok Neked Uram, mert meghallgattad az én imáimat,
a Te neved tisztelőinek örökségét megadtad nekem. Isten
előtt lakozom örökké, kegyelmedet és hűségedet kirendel−
ted, hogy azok őrizzenek engem. (Zsolt. 61,5. 7.)

Nem aggodalmaskodom, mert tudom, hogy meg van írva:
szorongatóim ellen fordítod kezed, és megelégítesz
java búzával, és sziklából folyó mézzel töltesz be engem.
(Zsolt. 81,14. 16.)

Az Úr támasztott fel engem igazságban, és minden utamat
egyengeti. (Ésa. 45,13.)

Uram, Te vagy az én osztályos részem és poharam; Te
támogatod az én sorsomat. (Zsolt. 16,5.)

Uram, Te kiszállsz néped szabadítására, felkented segít−
ségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában, nyakig
feltakarod az alapjait. (Hab. 3,13.)

Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti
haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségeimen erőt vesz.
(Ésa. 42,13.)

Aki velem verseng, megrontja azt az Úr, mennydörög
felette az égben. Az Úr megítéli a földnek határait,
királyának pedig hatalmat ád, és felemeli felkentjének
szarvát. (1Sám. 2,10.)

Az én ellenségeim elvesznek, és elszélednek mind a hamis−
ság cselekedők. (Zsolt. 92,9.)

Hálát adok Neked, mert elől és hátul körülzártál engem,
és fölöttem tartod kezedet. A Te kezed vezérel, és a Te
jobb kezed tart meg engem. (Zsolt. 139,5. 10.)

Mert az Úrnak része vagyok, mint az Ő népe, körülvesz
engem, gondja van rám, őriz engem, mint a szeme
fényét. Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg,
kiterjeszti felettem szárnyait, felvesz engem, és tollain
emel engem. (5Móz. 32,10–12.)

Az Úr orcájának angyala megszabadít engem, az Úr
megváltott engem az én Istenem szerelmében és kegyelmé−
ben, fölvesz és hordoz engem minden napon. (Ésa. 63,9.)
Az Úr angyala tábort jár körülöttem, és kiszabadít engem
minden utamon. (Zsolt. 34,7.)

Angyalaidnak parancsoltál felőlem, hogy őrizzenek
engem minden utamon. Kézen hordoznak engem, hogy
meg ne üssem lábamat a kőbe. (Zsolt. 91,11. 12.)

És az Úr megszabadít engem a gonoszok kezéből, és
kiment engem a hatalmaskodók markából. (Jer. 15,21.)

Megszabadulok az Úr által örök szabadulással, nem vallok
szégyent és gyalázatot soha örökké! (Ésa. 45,17.)

Nem hallatik többé erőszaktétel földemen, pusztítás és
romlás határaimban, és a szabadulást hívom kőfalaimnak,
és kapuimnak a dicsőséget. (Ésa. 60,18.

Sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás nem lesz a mi
utcáinkon, mert az Úr, az én Istenem erősekké teszi kapuim
zárait, s megáldja bennem az én fiaimat. (Zsolt. 144,14. 147,13.)

Én, az Úr, eltöröm jármod keresztfáit, és kimentelek
téged a szorongatónak kezéből. (Ezék. 34,27.)

Nagy örömöt szereztél nekem Uram, örvendezek Előtted
az aratók örömével. Mert az ellenség terhes igáját, vesszejét
és az engem nyomorgatónak botját összetörted. (Ésa. 9,3. 4.)

Ezért eltávozik a gonosz terhe vállamról és igája nyakam−
ról, és megsemmisül az iga a kenet alatt. (Ésa. 10,27.)

Az Úr megőrzi az Ő színbort adó szőlőjét, mert meg van
írva: Én, az Úr, őrizem azt, minden szempillantásban
öntözöm, hogy senki meg ne látogassa, éjjel−nappal meg−
őrzöm azt. (Ésa. 27,3.)

A Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye meg−
szabadított engem a bűn és a halál törvényétől. (Róm. 8,2.)

Köszönöm Neked Atyám, Jézus nevében, hogy megszaba−
dítottál minden evilági gonoszságtól. (Gal. 1,4.)

Isten megszabadított engem a sötétség hatalmából, és által−
vitt az Ő szerelmes Fiának országába. (Kol. 1,13.)

Megerősít engem az Úr és megőriz a gonosztól. Hálát adok
Neked Uram, hogy megmenekülök az alkalmatlan és
gonosz emberektől. Kiragad engem az Úr a gonosz
minden munkájából, és megment az Ő mennyei országára.
(2Thess. 3,2. 3. 2Tim. 4,18.)

Megszabadít engem az Úr minden nyomorúságból,
kedvességet és bölcsességet ad nekem minden ember
előtt. Így Isten fiainak dicsőséges szabadságában élek.
(Csel. 7,10. Róm. 8,21.) Ámen.

"Mindenért hálát adjatok!" (1Tessz 5,18)

Múlt kedden egy eddig ismeretlen hitben járó közösség imádságos alkalmára látogattam el, mivel meghívást kaptam oda. Bár először jártam ott, az ottaniak barátságosan fogadtak. A megteremtődött hangulat belőlem előhozott tisztázatlan kérdéseket, egészen személyes problémákat: megkötözöttségben és ürességben láttam magam akkor és szabadításért imádkoztam.

Ezen a héten már bátrabban mentem az alkalomra. A délutáni óra előtt már gondolkodtam azon, mi is legyen az imatémám, de furcsamód semmi különös nem jutott eszembe akkor. Furcsa érzés volt számomra gondolkodni, és mégsem találni valamit, amiért imádkozzam.

Már egészen odatelt az idő, hogy mennem kellett az alkalomra, amikor még mindig nem jutott eszembe semmi különös.

A helyszínre érkezve újra a múltheti családias hangulatot fedeztem fel. Azt hiszem, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az imák rendjén megnyilatkoztam.

Eleinte pillanatnyi áldásokért adtam hálát, de később már eszembe jutott sok más áldás is, amiben folyamatosan részesülök és olyan magától értetődőnek veszek: követhető példák, támogató szülők, testvérek, barátok, szociális támogatóm, s az is, hogy ihletet kapok az íráshoz.
Eszembe jutottak az egészen személyes problémák, amikről az emberek előtt nem szívesen szól az ember és egész napom befolyásolja: a szobaközösségen belüli problémák mellett az egyedüllétem is. Mindkét problémát Isten elé vittem és lába elé helyeztem. Cselekedjen belátása szerint.... :) Az én emberi döntéseim nem jók, de ő sosem téved.

Eszembe jutott az is, hogy az alázat terén is van fejlődni valóm. Ennek szükségességét mostanában egyre többször érzem. Ma este jutottam el a felismerésre, hogy Isten szent nevének szolgálatát csak alázattal végezhetem.

Ezek közben eszembe jutottak azok az emberek, akikért nagyon rég óta imádkoztam. Őróluk is megemlékeztem imámban. 

Isten meghallgatott és átformál engem. A folyamat MOST MÁR elkezdődött. Ámen.

Hozzám mindig jöhetsz...

Ma este eléggé előtört belőlem a társasmagány érzése. Egy asztaltársaság harmadik tagjaként az ott beszélt témába nem tudtam bekapcsolódni. Nem tudtam az asztaltársak által felvetett kérdésbe értelmesen beleszólni, ezért hallgattam. Hallgattalak Téged, Uram!

Téged hallgattalak a zajon át, a zenén át, a tányérok és poharak csengésén át. Megnyugtató volt szavad. Üdítő érzés volt hallani Téged. Nem érdekelte őket az, ami bennem van, mégis Te voltál az, aki közel jöttél hozzám és azt mondtad, ÉRTEM MEGÉRI elmondanod. "Lásd hát, Uram, eléd helyezem ezt a napot."-  Ez volt bennem akkor. Elcsüggedtem a mai szituációs gyakorlatban vallott kudarc tapasztalatakor. Egy helyzet szereplője családi problémáiról szeretett volna beszélni, de nem vettem észre, mi is a problémája. Hibáztam és ezt én is felismertem. Tényként tárult elém, valóban hibáztam... Elhamarkodottan, alázat hiányában gyorsan folyamodtam megoldáshoz. Ahogy ezektől a gondolatoktól megsemmisülten ültem az étterem asztaltársaságánál, Tőled válaszként hirtelen azt éreztem, mintha azt mondanád: Erre nem állsz készen. Ott volt az éles helyzet, amiből láthattad: még ennek nincs itt az ideje.

Uram, alázatot taníts nekem!!!! Kész vagyok ezt elfogadni, hisz tőled jön! Szerénységet és alázatot szeretnék tanulni.... Köszönöm, hogy szereteted erre is megtanít. Hadd legyek hálás azért, hogy imám nálad meghallgatásra talált és Te megoldod a helyzetem...

Általános igazságok

Whenever you are lonely, remember this truth: someone, somewhere is thinking of you ...

 

Amikor az érzéseid nem nyújtanak támaszt, figyelj az Atya szavára. Mert egyik a körülményektől és a benyomásoktól függ, a másik pedig Isten örökkévaló igéjén alapszik.

 

- Törekedjetek a jóra! A kegyelen betölti a rést. A tökéletesség nem igényel további munkát, de szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy van Krisztusunk. Vétkeinkért halt meg, a rossz viselkedésért, a csúnya beszédért. Ő az, aki vállalta értünk a kereszthalált, hogy Atyja előtt az általunk felhalmozott tartozásra, mulasztások sorára felírja ezzel: FIZETVE.

-  Legyetek jók, ha tudtok, a TÖBBI NEM SZÁMÍT!!!

 

 

Van út a semmiből a végtelen felé!

„Elérkezett az idő!" – mondja Jézus Krisztus – Döntened kell! Szembenézni a gondokkal, kihívásokkal, a szükséges, célravezető lépéseket körvonalazni, majd bölcs alázattal közülük a legjobbat kiválasztani és határozott kitartással azt bátran elérni, kemény munkával álmodat valóra váltani, Isten gyermekéhez – az emberhez – egyedüli méltó dolog!

Döntened kell, döntések előtt állsz, újból és újból el kell engedned a biztos trapézt melyen mostanig jól elvoltál, és bátran bele kell vessed magad az ismeretlen új világba, halálugrások sora vár reád. Ég és föld között suhansz, forogsz a semmiben, csak azért, hogy újból elkapj egy felkínálkozó fogást, mely tovább lendít, de melyről tudnod kell, hogy csak egy lendületvevésig a tied, mert ezen a földön nincs megállás.

A mozgás, a kibontakozás, a töretlen szárnyú repülés a tiéd, hisz arra születtél, hogy úton legyél a semmiből a végtelen felé. Isten szeretete, bölcsessége végtelen, te vándora vagy a mindenségnek, célod bebarangolni, megismerni és megszeretni ezt a határtalan jóságot, szelíd világot formáló végtelen erőt. Arra születtél, hogy társa légy Teremtődnek, beléd álmodott álmát tovább álmodd, és életet adj aranyos gyermekeidnek, hegyeket mozgató, erős motoroknak, bölcsességed megsokszorozó csodálatos számítógépeknek vagy szép világod csodáit hirdető művészi alkotásoknak.

 Ne állj meg! A lustaság, a kishitű zárkózottság vagy a sértődött duzzogás zsákutca. Céltalan sodródásod vagy csökönyös, merev konokságod a mindent tagadó ős-ellenségnek a diadalmaskodása! A sátán a kezdetektől fogva ugyanazt mondja: nem érdemes, nem lehet, te képtelen vagy rá, és amúgy is ez a világ semmit sem ér! Ő a helyben topogás, a megfeneklett semmittevés hírnöke!

Ne állj meg! Van út a semmiből a végtelen felé! Képes az ember felnőni oda, hogy Istennel egy asztalhoz üljön, társa legyen a vele mindent megosztani akaró Teremtőjének! „Azt akarom, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen” – mondja az Úr! Igen, Isten meg akarja osztani velünk a világ továbbteremtésének az örömét. Azt akarja, hogy az éhezőknek mi adjunk enni, bölcsen megalkotott eszközeinkkel, mezőgazdasági tudásunkkal szaporítsuk meg a búzaszemet, hogy kenyér jusson mindannyiunk asztalára. Ő küld ma is, hogy vigasztaljuk a szomorúakat, hogy gyógyítsuk kórházainkban a betegeket, hogy bölcs iskolákban, egyetemeken tanítsuk a tudatlanokat.... Sikereinkből fakadó örömeink láttán ma is felujjong Jézus, áldja az Atyát aki megosztotta szeretettel velünk a jóságból, az irgalomból, a bölcsességből fakadó tiszta isteni örömöt. Jó úton járunk, ne add fel testvér az álmodat!

A nagyböjti csendes szent idő a kiérlelt döntések időszaka! A kudarcainkból felállva, félelmeinken átlépve, tiszta vágyainktól vezetve merjük megfogni az Istenünk által bizalommal felkínált trapézt. Bátran lendüljünk tovább, töretlen szárnyú repülésünkkel, kibontakozó alkotásainkkal dicsérjük az élet Urát. Merjük meghozni döntéseinket, melyek az úton tovább visznek, melyek kitárnak olyan ajtókat, ablakokat, melyek csodás távlatokat nyitnak nemcsak előtted, hanem mindannyiunk előtt. Nagyböjt van, tudatos előrelépésed legyen az igazi bűnbánatod!

Hozd meg a döntéseidet, mert elérkezett az idő!

Szeretettel,
Csaba testvér