Miért jött Jézus? (Joó Sándor prédikációja)

Bibliaolvasás: Ján. 1,1-14?  

Alapige: Ján10,10b

Ebből az Igéből máris kiderül, hogy miért nem jött Jézus? Nem azért jött, amiért mi általában szeretjük ünnepelni az ő születése napját. Nem azért jött, hogy legyen olyan nap évente, amikor kedves, meghitt családi körben beleringatjuk fáradt lelkünket a karácsony romantikájába, - nem azért jött, hogy legyen csillogó karácsonyfánk, pár órás meghatódott hangulatunk, - minderről szó sincs az Igében. Miért jött hát? Mit akar hát ebben az gépiesedett világban, ebben a lüktető, lázas tempójú életben? Van még reá szükség egyáltalán a modern életben, vagy már kiment a divatból és csak gyengéd kegyeletből tűri meg az emberiség, mint az elmúlt gyermekkor egyik szép játékszerét? Mit akar tehát? Miért jött Jézus? A felolvasott Igében éppen erre a kérdésre válaszol Ő maga: „Én azért jöttem, hogy (az embereknek) életük legyen és bővölködjenek”

            Első pillantásra egy kicsit filozofikusan, elvontan, vagy paposan hangzik ez a megállapítás: Jézus azért jött, hogy nekünk életünk legyen. Pedig nagyon gyakorlati dologról van szó. Élni ugyanis többféleképen lehet. Elméleti magyarázgatás helyett hadd mutassak be két olyan levélrészletet, amit egy lelkész kapott közvetlenül karácsony előtt két hasonló sorsú fiatalembertől: „Sok keresgélés után bele kellett törődnöm, hogy az életnek számomra nincs semmi értelme, egyenlőre még célja sem. Most ott tartok, hogy élek mert megszülettem, de mindegy, hogy mi lesz velem. Nem várok az élettől semmit, az emberektől is semmit. Amit lehet megszerzek magamnak. Ez persze a legnagyobb önzés. Végtelenül önző vagyok, szeretet sincs bennem, még a családom tagjaival szemben sem. Leszámoltam azzal a vággyal, hogy  szeressenek, viszont én sem szeretek senkit, csak azt akit én akarok. Nem hiszek semmiben. Szeretnék boldog lenni, de ebben sem tudok hinni.”

            Így is lehet élni, ez is egy emberi élet, sőt nem is egy, hanem nagyon sok embernek az élete: fiatalon is fáradt, kiábrándult, végtelenül szomorú élet.

            Bizonyára ismeritek azt az ókori görög mondát, mondát, miszerint egy embernek az alvilágban az volt a büntetése, hogy egy nagyon nehéz követ  kellett felhengerítenie a hegyre és amikor már majdnem felért, a kő megint legurult és a szerencsétlen kezdhette előröl. Nincs fárasztóbb mint egy ilyen munkát végezni. És sok ember él úgy, mintha erre lenne kárhoztatva. Élnek anélkül, hogy valami értelmét látnák az életüknek. Dolgoznak, hogy egyenek és esznek, hogy dolgozhassanak tovább. Nem ilyen hiábavalóságnak látjuk-e mi is az magunk életét? Tudunk-e igazán élni? Tudunk-e mit kezdeni az életünkkel, az élet lehetőségeivel, akadályaival, terheivel, örömeivel?

            Valaki egyszer azt kérdezte: „Különbözik-e bennünk a lobogó életláng valamit a kályhában égő fahasáb lángjától, amelyik arra van ítélve, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig tartó lángolás után végül is utolsót lobbanjon és hamuvá roskadjon. Különbözik-e valamit az életünk a felfujt szappanbuboréktól, amelyiknek a színén igézetes színek úszkálnak, de belül nincs semmi, és ha elpukkad csak egy földre hulló vízcsepp marad utána?

            Nos, igen. Szeretnénk ha különbözne. Nem tudunk belenyugodni abba, hogy csak ennyi legyen az élet, amennyinek látszik. Többre vágyunk. Talán ezért vagyunk most itt. Azért, mert szomjazik a lelkünk valami többre.

            Ha igazán ezért jöttünk ma ide a templomba, akkor nem lehet most örvendetesebb hír a számunkra, mint amit Jézus mond: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.” Jól értsük meg, Jézus nem egy új vallásos rítust, ceremóniát alakított ki, nem új ideológiát hirdetett, nem egy csomó vallásos szabályt, törvényt akar ránk kényszeríteni, hanem azért jött, hogy az életet adja. Jézus ugyanis számunkra azt jelenti, hogy Isten nem olyan távoli magasságban trónoló ismeretlen valaki, akinek sokszor gondoljuk, hanem élő személy, cselekvő, itt és most jelenlévő hatalom. Jézus személye számunkra annyi, mint Isten belenyúlása a világba, Istennek itt a földön történő mentő cselekedete, szeretete és kegyelme, hiszen azzal, hogy ez a Jézus végig élt közöttünk egy emberi életet, osztozott velünk földi sorsunk minden formájában a születéstől fogva, a szenvedésen át a halálig.

            Jézus az összekötő kapocs a mi halandó emberi életünk és az Isten halhatatlan élete között. Nemcsak azért jött, hogy emberi lelket vigyen be a menybe, hanem azért, hogy előbb a mennyországot vigye be a földön küzdő emberek lelkébe. Jézus Krisztus olyan élet-többletet jelent, amely által mindig megtaláljuk azt a speciális feladatot, hivatást, ami értelmet és célt ad az életünknek. Általa felemelkedhetünk az átlagos emberi szint fölé jóságban, teljesítményekben, szeretetben, örömben, sugárzó életben. Az a bővölködés, amiről Jézus beszél, azt a nagyobb erőmennyiséget jelenti, ami megóvja törékeny életünket az összetöréstől, amikor körülötte minden darabokra hull – ez tart reménykedőnek a reménytelenség között, kiegyensúlyozottnak a megrendülésben, erkölcsileg épnek az erkölcstelenség között.

            A Krisztusban talált erőforrásból merítve lehet úgy élni, hogy az ember mások kedvét, örömét, hitét, bizalmát nem elveszi, hanem növeli, - viselkedésével a fáradt emberek számát nem szaporítja, hanem embertársa és népe erejét fokozza! Felmérhetetlen fejlődési lehetőségek kerülnek bele az életünkbe, ha érintkezésben vagyunk a felmérhetetlen erőforrással, Jézussal, aki azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk! És eddig minden ember, aki valóságos kapcsolatba került Krisztussal, arról tett bizonyságot, hogy most kezd igazán élni, most kezdődik számára az élet, amelyik még a halálon át is élet marad. Hogyne telne hát abból a halálnál is erősebb életből már itt a földön bűnök fölötti győzelemre, mások vigasztalására, áldást hozó szolgálatra, a szeretet pazarlására?!

            Engedjétek meg, hogy olvassak fel egy másik levelet is, amelyik az előbbivel egy időben érkezett ugyanannak a lelkésznek, egy ugyanolyan sorsú fiatalembertől: „Nem tudok hallgatni a boldogságtól, hogy miért vagyok boldog? Boldoggá tett az, hogy Krisztus milyen hatalmas és kegyelmes. Minden ezen a világon az Isten nagyságáról, kegyelméről és szeretetéről beszél. Olyan jó, hogy Krisztus nem hagy elveszni, hanem azt akarja, hogy éljek. Most már rendbe jött minden, nincs bennem az az érzés, hogy nem érdekel semmi, most már nincs bennem olyan nagy fásultság. Visszatért belém az öröm és boldogság. Élni jó! De csak Krisztussal együtt, az Ő erejével és az Ő győzelmével. Mert mindenben Ő ad erőt és Ő ad győzelmet.

Ezért a kegyelemért már csak térden állva lehet hálát adni. Most már tudom, hogy igazán lelki karácsonyom lesz! Teljes szívvel és lélekkel tudom énekelni, hogy „bár szegény a szálás de mindörökre hálás, úgy áldja Krisztusát”. De boldog is vagyok.”

            Így is lehet élni. Ennek az embernek is ugyan olyan sorsa volt, mint az előzőnek, de mégis mennyivel több. Ezt a minőségi életet, ezt az ajándékot hozta Jézus a mi életünkbe. Ez Isten nagy karácsonyi ajándéka neked, nekem: élet a Krisztus által!

            Nos, ezen a karácsony ünnepen éppen azért szól Isten az életről, hogy ne várj odáig, amíg valami betegség és haldoklás megkönnyíti, orvosságok elhomályosítják az elmédet, elkábítanak, most fogadd el az életet a Krisztusban, amíg tested ép és szellemed tiszta és világos. Isten nemcsak a lelkedet, hanem az életedet akarja megváltani. Nem azért jött Jézus, hogy életünket céltalanul, értelmetlenül elégessük mindenféle hiábavalóságok szolgálatában és majd a halálos  ágyunkon a kilobbanó láng utolsó füstjét neki felajánljuk, kérve, hogy vigye fel magával ezt a szomorú maradékot a mennybe. Nem. Jézus azért jött, hogy neked életed legyen. És ha ezt nem hallod meg most, akkor félő , hogy a halálnak rád boruló sötétségében sem fogod megtalálni, mert az emberek 99-a úgy hal meg, ahogy él.

            Testvérem! Ha ma úgy érzed, hogy elrontottad az életed, kezd újra, de most igazán Krisztussal, Krisztusban. Lehet! Szabad! Ha az Istennek életre hívó szavát hallod, ne nyomd le, ne állítsd le, mint az ébresztőóra csengőjét, mert Jézus ma azért jött, hogy életed legyen és bővölködjél.

Ámen.