Karácsony?

A társadalom zöme számára a karácsony az a három nap az évben, amikor megpróbálnak úgy tenni, mintha szeretnék egymást. Én viszont úgy gondolom, hogy ha május ötödikén vagy február másodikán, vagy akár ma reggel két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni, amikor kinyitják a szemüket - az azt jelenti, karácsony van.
Csernus Imre

Csernusnak igaza van, de csak mert a karácsonyt kisbetűvel írta. Karácsony - így írva -  nem csupán a szeretet ünnepe. Karácsony ünnepén eredetileg arra emlékezünk, hogy Isten kegyelme Jézus Krisztusban emberi formát vett fel, hogy bűneinkből megváltson és örök életet adjon számunkra. Az Isten szívében irántunk megáradt szeretetet adjuk tovább akkor, amikor ajándékozunk egymásnak, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Jézus Krisztus az igazi karácsonyi ajándék. Áldott Karácsonyt, még Csernusnak is!

"...az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad." (Lk 16,31)

Lk 16,19-31

19. Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván:
20. És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.
21. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit.
22. Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.
23. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében.
24. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban.
25. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel.
26. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek.
27. Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához;
28. Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak.
29. Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.
30. Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek!
31. Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.

A minap egy bibliaórán a csodákról beszéltünk. Ma a csodákkal kapcsolatban eszembe jutott az a történet, amit szemléltetésként hallottam egy prédikációban. A lelkész egy történetet mesélt el egy érdekes eseményről: Egy társaságban egy ateista fiú azt a kijelentést tette, hogy hinne Istenben, ha most lekapcsolódnának a fények. Megtörtént, aztán visszakapcsolódott ismét a világítás. Ismét ezt kérte, a történet megismétlődött. A fiú ekkor elhagyta a termet.

Fájdalommal, de ennek a történetnek a záróverse jutott eszembe a fent leírt esemény kapcsán. Mennyi fájdalom lehetett abban, aki így szólt: "Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad."

Örök...

Sem a falak, sem a bútorok nem éreznek és nem szenvednek, - ezért is tartanak tovább, mint mi, - a kalapácsütéstől és a szándékos rongálástól eltekintve mindent kibírnak, míg nekünk, embereknek a tekintetek, a hangok is ártanak.
(Clara Sánchez)

"Sokszor nehéz az, amikor valami negatív történik életünkben, s ilyenkor inkább lennénk külső szemlélők, faliképek, néma tükrök, tuskók, fák, bútordarabok, - időtállók, - de azokért a boldog percekért érdemes nem lenni bútornak, érdemes vállalni a kockázatot, s olyannak lenni, amit bár még így is összetörhetnek, hisz egyik napról a másikra otthonunkat, vagyonunkat, életünket elvehetik tőlünk. S most biztosan kérdezed: Csak azokért a boldog percekért vállaljam, hogy ne legyek bútora saját szobámnak, csak azokért kezdjek el élni? Csak apróságoknak örülhetnék? Csak ennyiről szólhat az örömöm? Emberileg lehet, hogy kimerülnek az erőforrások az egészség-, anyagi jólét meglétében, partikban, összejövetelekben vagy karácsonyi családi vacsorák varázsában. Kisebbek vagy nagyobbak, - múlandó örömök ezek. Ezekért élni? Ennyiből állna az élet?

Nekünk nagyobb, szebb boldogság jár, hisz mi, emberek vagyunk azok, akik "uralmunk alá hajthatjuk ezt a földet". Nekünk miért ne járna több, mint időtállóság?

Érzed-e, hogy nem vagy "bútor" hanem van benned szív, mely érez, mely szeretetre éhezik, mely szeretetet ad, mely új életeknek forrása, érzed-e, hogy gondolkodhatsz, alkothatsz, hagyhatsz nyomot magad után ezen a Földön, érted-e azt, hogy megváltoztathatod valaki napját, véleményét, hozzáállását, életét és megváltoztathatod saját életed, felfogod, hogy döntést hozhatsz saját életed felől?

Érzed-e már, hogy különb vagy, mint egy bútor, - hogy "sok verébnél értékesebb vagy"?

Ha igen, jó helyen jársz a válasz felé. Mit kell tenned? Rövid a válasz. Át kell lépned a megszokott biztonsági zónád határát. Itt az idő élned. Vállalnod kell, hogy nem leszel többé faliképe saját életednek, hogy nem mások, hanem magad életét éled.

Mit kell tenned tehát? Lemondani az időtállóságodról, lemondani arról, hogy falikép légy, ami nem tesz-, nem érez semmit. Mit nyerhetsz ha elkezdesz másképp élni?

Örök örömet, örök életet. Neked ugyan ártani fognak, de szívedben ott lehet benned az élő reménység a jobbra.

Igen. Elolvastad idáig. Érdekel ez az egész dolog, érdekel, mert rólad szóltam.

A válasz konkrét, egyetlen szó: Isten.

Hinned kell Istenben! Hinned kell, hogy Ő annyira szeretett, hogy érted adta egyszülött Fiát. Hinned kell, hogy "A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, miért ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?"
Hadd írjam le ennek egy töredékét:
Igazi örömöt, igazi boldogságot, igazi, élő hitet-, szeretetet-, reménységet, örök életet!

Vicces, hogy ennyire egyszerű és konkrét a válasz? Szánalmas? Ugye? Te így látod.

Miért jött Jézus? (Joó Sándor prédikációja)

Bibliaolvasás: Ján. 1,1-14?  

Alapige: Ján10,10b

Ebből az Igéből máris kiderül, hogy miért nem jött Jézus? Nem azért jött, amiért mi általában szeretjük ünnepelni az ő születése napját. Nem azért jött, hogy legyen olyan nap évente, amikor kedves, meghitt családi körben beleringatjuk fáradt lelkünket a karácsony romantikájába, - nem azért jött, hogy legyen csillogó karácsonyfánk, pár órás meghatódott hangulatunk, - minderről szó sincs az Igében. Miért jött hát? Mit akar hát ebben az gépiesedett világban, ebben a lüktető, lázas tempójú életben? Van még reá szükség egyáltalán a modern életben, vagy már kiment a divatból és csak gyengéd kegyeletből tűri meg az emberiség, mint az elmúlt gyermekkor egyik szép játékszerét? Mit akar tehát? Miért jött Jézus? A felolvasott Igében éppen erre a kérdésre válaszol Ő maga: „Én azért jöttem, hogy (az embereknek) életük legyen és bővölködjenek”

            Első pillantásra egy kicsit filozofikusan, elvontan, vagy paposan hangzik ez a megállapítás: Jézus azért jött, hogy nekünk életünk legyen. Pedig nagyon gyakorlati dologról van szó. Élni ugyanis többféleképen lehet. Elméleti magyarázgatás helyett hadd mutassak be két olyan levélrészletet, amit egy lelkész kapott közvetlenül karácsony előtt két hasonló sorsú fiatalembertől: „Sok keresgélés után bele kellett törődnöm, hogy az életnek számomra nincs semmi értelme, egyenlőre még célja sem. Most ott tartok, hogy élek mert megszülettem, de mindegy, hogy mi lesz velem. Nem várok az élettől semmit, az emberektől is semmit. Amit lehet megszerzek magamnak. Ez persze a legnagyobb önzés. Végtelenül önző vagyok, szeretet sincs bennem, még a családom tagjaival szemben sem. Leszámoltam azzal a vággyal, hogy  szeressenek, viszont én sem szeretek senkit, csak azt akit én akarok. Nem hiszek semmiben. Szeretnék boldog lenni, de ebben sem tudok hinni.”

            Így is lehet élni, ez is egy emberi élet, sőt nem is egy, hanem nagyon sok embernek az élete: fiatalon is fáradt, kiábrándult, végtelenül szomorú élet.

            Bizonyára ismeritek azt az ókori görög mondát, mondát, miszerint egy embernek az alvilágban az volt a büntetése, hogy egy nagyon nehéz követ  kellett felhengerítenie a hegyre és amikor már majdnem felért, a kő megint legurult és a szerencsétlen kezdhette előröl. Nincs fárasztóbb mint egy ilyen munkát végezni. És sok ember él úgy, mintha erre lenne kárhoztatva. Élnek anélkül, hogy valami értelmét látnák az életüknek. Dolgoznak, hogy egyenek és esznek, hogy dolgozhassanak tovább. Nem ilyen hiábavalóságnak látjuk-e mi is az magunk életét? Tudunk-e igazán élni? Tudunk-e mit kezdeni az életünkkel, az élet lehetőségeivel, akadályaival, terheivel, örömeivel?

            Valaki egyszer azt kérdezte: „Különbözik-e bennünk a lobogó életláng valamit a kályhában égő fahasáb lángjától, amelyik arra van ítélve, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig tartó lángolás után végül is utolsót lobbanjon és hamuvá roskadjon. Különbözik-e valamit az életünk a felfujt szappanbuboréktól, amelyiknek a színén igézetes színek úszkálnak, de belül nincs semmi, és ha elpukkad csak egy földre hulló vízcsepp marad utána?

            Nos, igen. Szeretnénk ha különbözne. Nem tudunk belenyugodni abba, hogy csak ennyi legyen az élet, amennyinek látszik. Többre vágyunk. Talán ezért vagyunk most itt. Azért, mert szomjazik a lelkünk valami többre.

            Ha igazán ezért jöttünk ma ide a templomba, akkor nem lehet most örvendetesebb hír a számunkra, mint amit Jézus mond: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.” Jól értsük meg, Jézus nem egy új vallásos rítust, ceremóniát alakított ki, nem új ideológiát hirdetett, nem egy csomó vallásos szabályt, törvényt akar ránk kényszeríteni, hanem azért jött, hogy az életet adja. Jézus ugyanis számunkra azt jelenti, hogy Isten nem olyan távoli magasságban trónoló ismeretlen valaki, akinek sokszor gondoljuk, hanem élő személy, cselekvő, itt és most jelenlévő hatalom. Jézus személye számunkra annyi, mint Isten belenyúlása a világba, Istennek itt a földön történő mentő cselekedete, szeretete és kegyelme, hiszen azzal, hogy ez a Jézus végig élt közöttünk egy emberi életet, osztozott velünk földi sorsunk minden formájában a születéstől fogva, a szenvedésen át a halálig.

            Jézus az összekötő kapocs a mi halandó emberi életünk és az Isten halhatatlan élete között. Nemcsak azért jött, hogy emberi lelket vigyen be a menybe, hanem azért, hogy előbb a mennyországot vigye be a földön küzdő emberek lelkébe. Jézus Krisztus olyan élet-többletet jelent, amely által mindig megtaláljuk azt a speciális feladatot, hivatást, ami értelmet és célt ad az életünknek. Általa felemelkedhetünk az átlagos emberi szint fölé jóságban, teljesítményekben, szeretetben, örömben, sugárzó életben. Az a bővölködés, amiről Jézus beszél, azt a nagyobb erőmennyiséget jelenti, ami megóvja törékeny életünket az összetöréstől, amikor körülötte minden darabokra hull – ez tart reménykedőnek a reménytelenség között, kiegyensúlyozottnak a megrendülésben, erkölcsileg épnek az erkölcstelenség között.

            A Krisztusban talált erőforrásból merítve lehet úgy élni, hogy az ember mások kedvét, örömét, hitét, bizalmát nem elveszi, hanem növeli, - viselkedésével a fáradt emberek számát nem szaporítja, hanem embertársa és népe erejét fokozza! Felmérhetetlen fejlődési lehetőségek kerülnek bele az életünkbe, ha érintkezésben vagyunk a felmérhetetlen erőforrással, Jézussal, aki azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk! És eddig minden ember, aki valóságos kapcsolatba került Krisztussal, arról tett bizonyságot, hogy most kezd igazán élni, most kezdődik számára az élet, amelyik még a halálon át is élet marad. Hogyne telne hát abból a halálnál is erősebb életből már itt a földön bűnök fölötti győzelemre, mások vigasztalására, áldást hozó szolgálatra, a szeretet pazarlására?!

            Engedjétek meg, hogy olvassak fel egy másik levelet is, amelyik az előbbivel egy időben érkezett ugyanannak a lelkésznek, egy ugyanolyan sorsú fiatalembertől: „Nem tudok hallgatni a boldogságtól, hogy miért vagyok boldog? Boldoggá tett az, hogy Krisztus milyen hatalmas és kegyelmes. Minden ezen a világon az Isten nagyságáról, kegyelméről és szeretetéről beszél. Olyan jó, hogy Krisztus nem hagy elveszni, hanem azt akarja, hogy éljek. Most már rendbe jött minden, nincs bennem az az érzés, hogy nem érdekel semmi, most már nincs bennem olyan nagy fásultság. Visszatért belém az öröm és boldogság. Élni jó! De csak Krisztussal együtt, az Ő erejével és az Ő győzelmével. Mert mindenben Ő ad erőt és Ő ad győzelmet.

Ezért a kegyelemért már csak térden állva lehet hálát adni. Most már tudom, hogy igazán lelki karácsonyom lesz! Teljes szívvel és lélekkel tudom énekelni, hogy „bár szegény a szálás de mindörökre hálás, úgy áldja Krisztusát”. De boldog is vagyok.”

            Így is lehet élni. Ennek az embernek is ugyan olyan sorsa volt, mint az előzőnek, de mégis mennyivel több. Ezt a minőségi életet, ezt az ajándékot hozta Jézus a mi életünkbe. Ez Isten nagy karácsonyi ajándéka neked, nekem: élet a Krisztus által!

            Nos, ezen a karácsony ünnepen éppen azért szól Isten az életről, hogy ne várj odáig, amíg valami betegség és haldoklás megkönnyíti, orvosságok elhomályosítják az elmédet, elkábítanak, most fogadd el az életet a Krisztusban, amíg tested ép és szellemed tiszta és világos. Isten nemcsak a lelkedet, hanem az életedet akarja megváltani. Nem azért jött Jézus, hogy életünket céltalanul, értelmetlenül elégessük mindenféle hiábavalóságok szolgálatában és majd a halálos  ágyunkon a kilobbanó láng utolsó füstjét neki felajánljuk, kérve, hogy vigye fel magával ezt a szomorú maradékot a mennybe. Nem. Jézus azért jött, hogy neked életed legyen. És ha ezt nem hallod meg most, akkor félő , hogy a halálnak rád boruló sötétségében sem fogod megtalálni, mert az emberek 99-a úgy hal meg, ahogy él.

            Testvérem! Ha ma úgy érzed, hogy elrontottad az életed, kezd újra, de most igazán Krisztussal, Krisztusban. Lehet! Szabad! Ha az Istennek életre hívó szavát hallod, ne nyomd le, ne állítsd le, mint az ébresztőóra csengőjét, mert Jézus ma azért jött, hogy életed legyen és bővölködjél.

Ámen.