...annak álmában is ad eleget." (Zsolt 127,2)
Már nagyon rég vágyakoztam arra, megtudjam, mit is jelent életemre nézve az alázat. Nem voltam tisztában azzal, miként tudnám életemben gyakorolni. A Biblián keresztül nem éreztem személyre szólóan semmit, ami ebben a kérdésben eligazított volna, éppen ezért nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ilyen fontos kérdésben, ami életemet érinti, magamra vagyok utalva. Kértem Istent, mutassa meg az alázatos élet útját. Ez volt az előzménye annak, amit a következő sorokban fogok leírni:
Néhány nappal ezelőtt felötlött bennem az a gondolat, hogy van egy plusz párnám a szekrényemben, amit nem használtam tél óta. Úgy éreztem szükségét, hogy a jelenleg használt kisebb párna mellé tegyem, s úgy aludjak. Nem volt tudatos döntés, nem is értettem a lényegét. Nem értettem, miért kell nekem egy plusz párna az ágyamba. Tegnapig nem volt világos ez a gesztus, de a párna továbbra is ott volt. Tegnap este az esti csendesség alkalmával, ahogy a párnákat figyeltem- jutott eszembe az, amikor egyik Karácsony este plusz teríték jelent meg az ünnepi asztalon. Akkor azt döntöttük el a családdal, vendégül látjuk Krisztust is a vacsorára. A felelevenített emlék magyarázatot adott a jelenlegi helyzetre is: vendégül kell látnom Krisztust.
Ilyen érzések közepette folytattam az esti csendességet, most már eldöntve, hogy bennebb megyek a falhoz közel a kisebb párnára, az ágy nagyobb részét pedig szabadon kell hagynom a Vendégnek!
Ma vizsga és ebéd után úgy döntöttem, pihenek, alszom egyet. Másfél órát pihentem nagyjából. Amikor az ébresztőórám csengésére ébredtem, azonnal le szerettem volna ülni és lejegyezni azt az érzést, ami bennem volt. Mivel azonban egyéb dolgom volt, igyekeztem nem elfelejteni a látott álmot.
Az utolsó képek, amire emlékszem, ezek:
Egy hegyen mentem felfelé és elégedetlenkedtem, mert nem tudtam merre kell mennem. Ahogy az utat kerestem felfelé, egy fehér gyolcsba öltözött, magas de nagyjából átlátszó emberalakot láttam magam előtt lebegve haladni felfelé. Egy jóságos, szeretettel teli hangot hallottam, amint ezt mondja:
"Én előtted megyek. Ne félj!"
Hiszem, URam, hogy előttem jársz, mert Te vagy az ÚT, az IGAZSÁG és az ÉLET.
" Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?" (Zsolt 27,1)
Ámen.
Este közös csendesség után elmeséltem ezeket egyik testvéremnek. Azt ajánlotta, nézzem meg, mik lesznek azok az Igék, amelyekkel találkozom a napokban.
Az Igék jegyzéke:
* Kedd: Jakab 5,8: Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg szíveteket, mert az ÚR eljövetele közel van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése