Megbocsátani... sokszor!

"Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom, még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is." Máté 18,21-22

Péter kérdez, és Jézus egy példázatban mondja el a választ a kérdésére. Péter nem azt kérdezi, hogy hányszor kell, hanem hogy hányszor lehet megbocsátanom. Mintha azt kérdezné Péter: jó ez nekem, hogy még hétszer is megbocsátok? Jézus azt feleli: nem hétszer, hanem az eredeti szöveg szerint hetvenszer hétszer, ami sokkal több, mint hetvenhétszer. Péter attól fél, a másik embernek árt azzal, ha újra és újra megbocsát. Vajon neked nem árt az, ha Jézustól mindig újra bocsánatot kapsz?! Jézus példázatainak legnagyobb része a mennyek országáról szól. Mégpedig azért, mert mindnyájunknak legnagyobb vágya a mennyország. A mennyországot sokan valahol messze képzelik el. Az elveszett Paradicsom, az Úrral való közösség, az a mennyország, a zavartalan boldogság. Ha ez megvan, akkor boldog vagy, és amíg megvan, addig vagy boldog. Amíg ez a töretlen, zavartalan boldogság megvan benned, addig ez a mennyország. Jézus azért beszél erről, mert újra mondom, hogy szívünknek ez a legmélyebb vágya, és ennél kevesebb nekünk soha nem elég. Sokféle földi boldogságot kaptunk már, de sohasem eleget. A szívünk és lelkünk szomjúságának csak ez elég. A mennyország akkor kezdődhet el számodra, ha rád nehezedik bűneidnek súlya, és tudod, hogy Jézus nélkül nem tudsz megállni az Atya előtt, mert rászorulsz a kegyelemre.

Egy erős dicsőítőének

Amikor másképp történnek a dolgok, akkor is hálával tartozunk.

ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?

ISTEN: Természetesen.

ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...

ISTEN: Ígérem.

ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?









ISTEN: Ezt hogy érted?

ÉN: Hát, reggel elaludtam.

ISTEN: Igen...

ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.

ISTEN: Aha...

ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.

ISTEN: És?

ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...

ISTEN: Értem.

ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni.
Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?

ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.

ÉN: (szégyenkezve) Áh...

ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki belédhajtott volna.

ÉN: (megalázkodva) Ó...

ISTEN: Az, aki a szedvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.

ÉN: (zavarban) Aha...

ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle.

ÉN: Értem, Uram.

ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.

ÉN: Úgy sajnálom, Uram...

ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.

ÉN: Bízni fogok benned, Uram!

ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.

ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.

ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel.

Érvényesítés

"Emlékezz, hogy szeretlek!"

Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna. Törzse előredőlt és két kezével valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony hátára és fejére omlott.
Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta elérni az asszony testét. Azt remélte, hogy talán még mindig életben találja. Viszont a hideg, merev test ennek az ellenkezőjéről árulkodott.

Az osztag majdnem tovább is állt, a következő romokba dőlt ház irányába tartva. De valamilyen oknál fogva az osztagvezetőnek az az ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell menniük a holt asszony házához. Ismételten letérdelt és kezeivel benyúlt a keskeny résen, hogy
megtapogassa az asszony teste alatt levő kevés helyet. Hirtelen izgatottan felkiáltott:
- Egy gyermek! Egy gyermeket találtam! Közös erőfeszítéssel az osztag tagjai óvatosan egyenként elmozdították a romokat a halott asszony körül. Egy virágos takaróba göngyölt, 3 hónapos kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt.

Nyilvánvalóan az asszony a lehető legnagyobb áldozatot hozta meg, hogy fiát megmentse. Háza összeomlásakor saját testével védte meg fiát. Amikor az osztagvezető karjaiba vette, a kisfiú még mindig békésen aludt.
A mentőorvos is gyorsan ott termett, hogy megvizsgálja a kisfiút. Mikor a takarót szétnyitotta, egy mobiltelefont talált benne egy SMS üzenettel a képernyőjén: "Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek.” A jelenlévők a telefont kézről kézre adták és egymás után fakadtak könnyekre. “Ha ezt túléled, emlékezz, hogy szeretlek.” Ez egy anya gyermeke iránti szeretete!
Egy igaz történet, a Japánt megrázó földrengés során történt…

"Kérjetek és adatik néktek..." (Mt 7,7a)

Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát. Ahogy utakat épített és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.)

Amikor a homokozóláda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta. A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte, de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait. Végül csalódottságában sírva fakadt.

Közben édesapja a nappali ablakából követte az események alakulását.
Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban a sírdogáló kisfiúra.
A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte:
- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt?
A kisfiú megsemmisülten zokogta:
- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam!
- Nem fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem!
Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból.

A történet egy mindennapi életünkből ismerős helyzetet jelenít meg más formába öltöztetetten. Éljük életünket, járjuk az utat, végezzük a dolgunkat. Egyszercsak egy problémával kerülünk szembe. Ebben a helyzetben csak az egyéni megoldásokat keressük, azt hisszük makacsan, hogy elég erősek vagyunk egyedül megoldani a problémát, ami elénk áll. Megfeledkezve a társakról, félretéve minden kapaszkodót, foggal-körömmel, de akkor is egyedül próbálkozunk.

Próbálkozásunkban csakhamar kudarcot vallunk, ezért aztán kétségbeesetten, megsemmisülve állunk.

Ha nem is vesszük észre, Isten titkon, ekkor is figyel ránk, s fájdalmunkat látva, kiáltásunkat, jajszavunkat hallva, könyörületre indul és szárnya alá vesz bennünket.

Mi, akik keresztyéneknek valljuk magunkat, birtokoljuk és használjuk ezt az erőt, amire a történetben az édesapa rákérdez?...Beleadtuk minden erőnket és rendelkezésünkre álló lehetőséget, hogy a problémát elhárítsuk? Tudunk-e kérni, igazán? Hisszük-e, hogy ha kérjük, adatik, és ha zörgetünk, megnyittatik számunkra is?  Felismertük-e, hogy van, aki meg tudja oldani gondjainkat, válasszal tud szolgálni kérdéseinkre, csak kérnünk kell?
Hányszor kérted már Istent, hogy adjon személyesen neked valamit? Isten figyel rád! Mersz imádkozni?
Általában kéred Jézustól, hogy bocsássa meg a bűneidet, segítsen neked - úgy általában. Isten figyel rád! Mersz imádkozni?

Vidd elé egészen pontosan azt, ami most terheli az életed, a mai napod, ami nyomaszt, ami lefoglalja minden energiádat. Jézus Krisztus…. válasz

Életed nehézségei azért vannak, hogy elérj az erőd és az ötleteid végére, és megszólítsd végre Jézust!
Isten bölcsessége mindig annyit mutat meg az útból, amennyire éppen szükség van. Nem akarja, hogy feladd egy ponton, mikor még tovább bírnád.

Merd kérni az Istent, mert szükséged van rá. Isten hatalmasabb, mint a rád törő félelmek: mi van, ha nem hallgat meg?
Az Úrnak tervei vannak veled! Előtted még mindig van egy nyitott ajtó! És ha az az Úr szándéka, ott fogsz virágozni, ahova ültetett!
Van még valami, aminek fontos szerepe van a kérések szempontjából. Az, hogy hogyan várjuk kérésünk meghallgatását.

Van egy példabeszéd két farmerről, mindkettőnek egyformán szüksége volt az esőre. Mindketten imádkoztak érte, mégis csak az egyikük készítette elő a földjét. Vajon melyikük bízott az Úrban, hogy ad neki esőt?
Te csak készítsd elő a földed, Isten majd ad esőt, amikor jónak látja!

Müller Péter 2012-ről

Müller Péter írása 2012-ről, ami sok mindent megmagyaráz, és pszichológusként sok mindenre rávilágít...

"Földünkön jelentős energetikai változások zajlanak, melyek minden ember életét érintik. Felgyorsult életünknek jó páran ismerik az okát, azonban sokan kétségbeesetten, értetlenül állnak a változások előtt. Átalakulásunk oka, a jelenlegi sűrű anyagból való felemelkedés egy magasabb rezgésszámú dimenzióba, ahol az alacsony rezgésű energiák már kevésbé hatnak ránk (félelem, gyűlölet, irigység, féltékenység stb.). Tudom, hihetetlennek tűnik, mert a látszat gyakorta mást mutat, de ezek az energiák már nem sokáig lesznek életképesek. Sokat hallhatunk, olvashatunk a dimenzióváltásról, hogy zajlik majd, de biztosat senki nem tud, mi is fog történni valójában. Számos könyv foglalkozik régóta a témával, több verzió is elképzelhető. Az emelkedés célja, hogy tudatunkat megtisztítsuk és egonkat kordák közé szorítva, lelkünket megnyitva kapcsolódjunk isteni énünkhöz.(Istenünkhöz) Ez a folyamat már régóta elkezdődött, idáig azonban nem volt ennyire szembeötlő a változás. A folyamat a maja naptár szerint 2012-ben éri el a tetőpontját. Mit jelent ez? Azt érezzük, felgyorsul az idő. A Földet érő energiák rezgése fokozatosan emelkedik, az anyag sűrűsége csökken. Mivel jár ez a jelenség? Tudatunk kitágul, egyre többször használjuk intuitív érzékelésünket. Fejlődik finom érzékelésünk, egyre többen tudnak összekapcsolódni Isteni énükkel (én ezt úgy mondanám, Istennel), másokkal is tudati szinten. Testünk is változáson megy át, ennek következtében sokszor érezhetjük magunkat fáradtnak, idegesnek, levertnek ok nélkül. Komoly hangulathullámzások törhetnek ránk a semmiből. Ez azért van, mert testünk nehezen alkalmazkodik a hozzánk érkező, új energiákhoz, amíg beépül. Nem kell tőlük megijedni, hagyjuk, hogy beépülhessenek az új energiák. " Feküdjünk rá arra a bizonyos hullámra és hagyjuk, hogy vigyen magával előre" Sokkal gyorsabban túljutunk a nehezén! Tudati szinten gondolataink egyre többször és egyre pontosabban valósulnak meg. A pozitív, teremtő gondolataink is, de a félelmeink, nehézségeink ugyanígy. Ezért is fontos, hogy figyeljünk gondolatainkra, és tudatosan fogalmazzuk meg őket. Egyre többen foglalkoznak ezotériával, nyitnak alternatív gyógymódok felé, aminek megvan az előnye is, és a hátránya is. Ha nem vagyunk elég körültekintőek és túl gyorsan akarjuk életünkbe a változásokat behozni, akkor bajt is okozhatunk, első sorban magunknak, de környezetünknek is.

A két legfőbb erény, amit mindenkinek meg kell tanulni, ha szeretne a változásokban részt venni: türelem és alázat. E kettő nélkül könnyen kicsúszhat lábunk alatt a talaj. De ha betartjuk a szabályokat, akkor megtapasztalhatjuk a bőséget és szeretetet életünkben. Ahogy emelkedik a rezgésszint, úgy növekszik a stressz, feszültség az emberek között. Vannak emberek, akik nem akarják a változásokat és nem képesek ezeket az új rezgéseket befogadni. Ők maradnak a saját rezgésszintjükön, viszont azok, akik emelkednek, már nem tudják elviselni a durva energiákat. Ilyenkor a két tábor energiája egymásnak feszül. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy régi barátok, ismerősök maradnak el mellőlünk és új ismeretségek születnek. A hazugságok, önáltatások ideje lejárt. Mindenkinek szembe kell néznie saját félelmeivel, megoldatlan ügyeivel. Mindenki saját magáért felelős, persze útmutatást kérhetünk, de az úton egyedül kell végig mennünk. Nem szabad elfelejtenünk, sose vagyunk egyedül!

Azok, akiknek azonos a rezgésük, csoportokba szerveződnek és együtt haladnak tovább az úton. Lesznek, akik utolérnek minket és felzárkóznak, de lesznek, akik végleg elmaradnak. Amikor becsukódik mögöttünk egy ajtó, kinyílik előttünk egy új! Ezt ne felejtsük el. Ne rágjuk magunkat azon, hogy mi lesz majd, hanem éljünk a jelenben, tanulva a múltból! Ez a feladat! Aki megtalálta " középpontját", messzire sugárzik! Hívójele bejárja a világot, és akinek szól, meghallja s válaszol. Rokon lelkek, ha tiszták, állandó adásban-vételben vannak. Ne félj, hogy társtalan maradsz. Szíved adásban van és megtalálod a veled "egyívásút". Minden az "adó" erején és tisztaságán múlik. Ha csillagodat követed, életed is megváltozik. Régi szokások, szemléletek és társak is elmaradnak. Mások jönnek helyettük...

...az egónk az egyetlen ellenségünk, ami visszavethet fejlődésünkben. Az, aki elhiteti velünk, hogy nem vagyunk méltók a változásra, az emelkedésre, hogy nem is érdemeljük meg a tudást. Ne higgyünk neki! Az egyik legerősebb fegyver, a szeretet, mely mindent elsöpör és nincs ellenség, mely szembe szállna vele. Jelenünkben szívcsakránk megnyitása a feladat, ami korántsem olyan egyszerű, mint amilyen könnyű leírnom. Sok sérelmet, fájdalmat és feldolgozatlan traumát cipelünk magunkban (életek óta), aminek feldolgozására és megbocsájtására most jött el az idő.

Bontsuk le falainkat! Merjünk hinni, bízni és szeretni! Még ha védtelenek is leszünk általa, sebezhetők, de a régi színjátékok már nem folytathatók magadat kell átalakítani, ha sorsodon változtatni akarsz. Ha belül változol, megváltozik a "kívül" is. Lelked sugárzása messzire hat, átvarázsolja a külvilágodat. De magadon kell kezdeni! Ha külső harmóniára vágysz, először magadban kell összhangot teremtened. Ha szeretetre vágysz: szeretned kell! Ha társra vágysz, alkalmassá kell válnod a társulásra. Akiben ez a "benső mágnes" működni kezd, nem akarja a másikat sem elnyomni, sem manipulálni - úgy vonz, hogy mindenkit meghagy a maga szabadságában. Az emberek ezt megérzik. A vonzásnak ezt az ellenállhatatlan erejét SZERETET-nek hívjuk."

(Forrás: Müller Péter)

Annyira azért mégsem egyértelmű...

Sokáig foglalkoztatott mostnában az a gondolat, hogy az országban uralkodó igen csak hideg és veszélyes időjárás szociális következményeivel szemben mi az álláspontom. Állást foglalni az érintettek helyzete mellett aligha érzem jogosnak, tesznek, amit tehetnek, - sokkal inkább figyelmébe ajánlanám az olvasó-táboromnak, a saját állapotunkat. Mi van most? Ülsz kedves Olvasó, a melegben, kényelmesen elhelyezkedtél és olvasod ezt az elmélkedést. Nézed azt, mit akar jelenteni ez az üzenet. Gondoltál te arra, hogy mennyire szerencsés vagy? Melegben, fedél alatt ülsz és ma ettél már. Tudnak arról, hogy jól vagy és nincs semmire szükséged és minden rendben van veled. Ugye milyen jó?!
A gond csak ott van, ha lehet ezt gondnak nevezni, hogy - ez nem lehet egyértelmű.

Ha látok egy szépen megterített asztalt, abban biztos lehetek, hogy nem a szél hordta össze vagy nem csak úgy van, hanem valaki abba időt és energiát fektetett, valaki gondoskodott arról, hogy az ott legyen. A világ Isten által való teremtettségét is, jelen helyzetünk nem magától-értetődőségét is ebből a szempontból érthetjük meg. Nem mehetünk el mellette csak úgy, hogy ez azért van, mert ez így van rendjén... Csak mert értelmetlen badarság. Szerencsénk van, hogy nem itt van ez az időjárás vagy mi nem abban a térségben élünk? SZERENCSÉNK???? A szerencse forgandó, Isten nem forgandó. Mindig és mindenütt ugyanaz!!! Emlékszel, barátom, milyen jó volt az, amikor valami jót tettél és valaki úgy érezte, hálával tartozik azért neked? Jól esett? Emlékszel, amikor megtettél valamit, de nem volt visszhang? Amikor segítséged olyan egyértelmű volt?
Isten is örül a hálaadó szó hallatán. Hidd el, csak emlékezz arra, milyen jó volt hallani egy KÖSZÖNÖM-öt, - Istennek is legalább ennyire jól esik! Isten gondot viselt rólunk. Ne menjünk el gondviselése mellett csak úgy, mint valami egyértelmű dolog. Emberi életünk véges, ezért kell elkezdenünk hinni Benne, még ma, még most! Isten szeret! Nem csak engem, TÉGED IS! Légy hálás mindenért!!!

Miért élni?

"Görcsösen erőlködünk, hogy valóra váltsuk az álmainkat: mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy jobbá teszi az életünket. Hajszoljuk a pénzt, a népszerűséget, a hírnevet, közben elveszítünk mindent, ami igazán fontos: az egyszerű dolgokat, a társaságot, a családot, a szeretetet. Mindazt, amit valószínűleg már megszereztünk."