A bejegyzés címeként szolgáló kérdésre kellett választ adnom egy bibliaórai elmélkedés során és az alábbiakat fogalmaztam meg. Az elmélkedésben adott válaszok nem személyes véleményem tükrei, hanem lehetőségek kívánnak lenni emberek felé, hogy megragadhassák, miért követhetnék Jézust.
Miközben Adrian Plass Miért követem Jézust című könyvét olvasgattam, remélve, hogy meg fog tetszeni egy rész belőle, amit bemutatok, arra lettem figyelmes, hogy szokatlan válaszokat találok. Ez vezetett oda engem is, hogy én is egy ilyen nem túl hétköznapi folytatást adjak a kérdésnek, melyet lehetőségeimhez mérten megpróbálok kifejteni a következőkben.
Azért követem Jézust, mert az ellentétek vonzzák egymást.
Mi, emberek, általában véve milyenek vagyunk Őhozzá képest, aki maga a szeretet? Mindig jót cselekszünk embertársainkkal, betartjuk a parancsolatokat és tudunk még igazán szeretettel fordulni egymáshoz? Ha ezekre a kérdésekre esetenként NEM a válasz, az csak azért van, mert emberek vagyunk. Ne felejtkezzünk el arról, hogy Jézus Krisztus a testté lett Ige. Ebben ragadható meg a két fél- , mi és Ő közötti különbség.
Mégis, ha többnyire ellentétesnek mutatkozik az ember és Jézus, mi az, ami egymás felé mozdít minket? A válasz egyszerű: kívánság és kíváncsiság, az üresség érzete.
Annak kívánsága, hogy megtapasztaljuk, milyen őszerinte élni, a telítettség kívánsága. Ő a mindenség. A köznapi életben is találunk ilyen példát: ha a virágot az ablak mellé helyezzük, a fény felé fog ágaskodni. Mi „hajtja” a virágot? Az üresség érzése. A fény az életben maradáshoz elengedhetetlen, de a virág nem tud magának saját fényt termelni.
Mi sem tudunk saját magunk életébe valós tartalmat vinni egyedül, ami igazi boldogulásunk kulcsa, hanem csak egyedül a Jézus Krisztusba vetett igaz hit által. A virághoz hasonlóan áhítozunk a Szeretet felé.
Mi sem tudunk saját magunk életébe valós tartalmat vinni egyedül, ami igazi boldogulásunk kulcsa, hanem csak egyedül a Jézus Krisztusba vetett igaz hit által. A virághoz hasonlóan áhítozunk a Szeretet felé.
Milyen jó volna, ha a világbeli emberek között is felébredne a Jézus követésének kívánsága! Mert ő az igazi lételem, élelem, táplálék, s ami megtart.
Életvezetésemben példaértékűnek tartom Böjte atyát. Ő a hitről a következőt mondta el:
„Minden kis patak előbb-utóbb beleömlik a tengerbe, különben elmocsarasodik, megposhad a vize. Számomra Isten az Óceán, amely felé az én kis csermelyem igyekszik.”
