Több olyan szó is van, amellyel egymagával is ki lehet fejezni a keresztyén élet egész lényegét. Ilyen szó a szeretet! Ilyen szó a szolgálat is. De ilyen szó ez is: öröm! Ebben az egy szóban: öröm, benne van a keresztyén élet egész tartalma. Több mint százszor fordul elő ez a szó az Új testamentumban és ebből tizenötször csak a Filippi levélben. Azt akarja Isten ezzel a sokat ismétlődő szóval tudtunkra adni, megéreztetni, hogy felségesen nagyszerű, végtelenül örvendetes keresztyénnek lenni, Krisztushoz tartozni!
Olyan nagyon jó dolog örülni! Olyan nagy szüksége van minden embernek az örömre! Ahhoz ugyanis, hogy az ember megfelelő módon emberi életet tudjon élni, nemcsak ételre, italra, ruházatra, lakásra, pénzre van szüksége, hanem szinte mindenekelőtt örömre. Az örömtelen élet elkorcsosult életté válik. Az örömtelen munka robottá lesz. Egy örömtelen házasság maga a pokol! Olyan szüksége van az embernek örömre, mint a növénynek a napfényre.
Dehát honnan vegye az ember mindig az örömet? Hiszen az élet nagyon sok örömtelen helyzetet mutat. Létezik az, amit az apostol mond: mindenkor örülni? És pláne úgy, ahogyan az ige mondja: parancsszóra? Mindenkor örüljetek! Lehetséges felszólítani valakit, hogy örüljön? Nem olyan az, mintha egy betegnek azt mondaná valaki: „Ne légy beteg!”
Mi mindent megtesznek az emberek egy kis örömért! Sokszor még lopásra is vetemednek. Annál nagyszerűbb az ige felhívása, hogy „mindenkor örüljetek!” Itt valami egészen különös dologról van szó. Ahogyan Pál apostol életkörülményeit ismerjük, igazán semmi külső okot nem találunk benne az örömre. Börtönben van az apostol, a legembertelenebb helyen, és mégis olyan örömmel van tele a szíve. Mi volt ennek az érthetetlen örömnek az oka? Íme, ő maga is mondja rögtön: „Az Úr közel!” Igen, ez a titka a keresztyén örömnek! Az Úr közel! Ez a nagy adventi örömhír is.
Mit jelent ez, hogy az Úr közel? Kétféle értelme is van. Egyfelől jelenti a hamarosan bekövetkező beteljesedését annak a nagy adventi váradalomnak, amelyben az egész újtestamentumi gyülekezet élt, hogy újra eljön Jézus úgy, ahogyan ígérte: „Meglátjátok az embernek Fiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.” Bármelyik pillanatban beléphet, isteni hatalmának és dicsőségének teljessségével a földi, az emberi történelembe. Ez az egyik értelme annak a biztatásnak, hogy „Az Úr közel!” De van egy másik értelme is. Nemcsak időben van közel az Ő győzelmi ígéretének beteljesedése, hanem Ő maga e pillanatban is közel van minden őbenne hívőhöz. Lelkileg van közel az Úr! Olyan közel van valóságosan, mint az úrvacsorai kenyér és bor az Úr asztalán, csak a kezed kell kinyújtani érte. Olyan közel van, mint a Bibliád, csak bele kell hallgatni, hogy meghalljad szavát. Olyan közel van, mint az édesanyád szeretete, csak szívedet kell megnyitni előtte. Olyan közel van, hogy megszólíthatod, hallja a lélekben elgondolt szavaidat is. Úgy vesz körül és úgy éltet, mint a levegő, csak be kell lélegezni. Igen, az Úr közel!
És ez a kétféle közelsége az Úrnak tulajdonképpen egyet jelent, mert a lélekben közel lévő Úr éppen annak az Úrnak a közelsége, aki a világ ajtaja előtt áll, és bármely pillanatban beléphet látható módon, személyesen is a történelembe. És ez valóban komoly ok az örvendezésre! Krisztus közelségének tudata valóban örömmel tölti el az ember lelkét. Nem érezted-e már te is, hogy amikor egy-egy istentisztelet áhítatában egészen közel jött hozzád az Úr szava, valami belső, igazi mély öröm lepett meg, valami a menny tiszta derűjéből, öröméből. Nos, hát ne engedd megfakulni ezt az örömet, mert az Úr közel van! Ne engedjük kiesni hitünkből azt a boldog bizonyosságot, hogy az Úr közel van!
Van egy gyógymód, amely szerint az ember óriási gyógyulási eredményeket tud elérni egyszerűen azáltal, hogy napjában többször elmondja fennhangon: „Ma megint sokkal jobban érzem magam, mint tegnap!” Az a nagy igazság van ebben, hogy az ember egész életére, érzés-, kedély- és fizikai állapotára nagy hatással van egy pozitív gondolat. Nos, hát ennél pozitívabb gondolattal nem töltheted meg a lelkedet, mint hogy az Úr közel! Gyakorold magad abban, hogy naponta többször hangosan elmondod, hogy az Úr közel! A szavaknak szuggesztív erejük is van. Sokszor már kimondásukban is gyógyító erők rejlenek. Mondjad el újra és újra: Az Úr közel, – és lelked megnyugodva fog reagálni rá. Ha magadra maradtál, ha az emberi szó már nem tud megvigasztalni, ha csalódnod kellett valakiben, ha gondok közt tépelődsz, ha a halál közelgő árnyéka vetődik rá életedre, mondjad el újra és újra: „Az Úr közel!”
Ugye mennyire más visszhangja van így ennek a biztatásnak: „örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!” És ez az öröm az ember egész magatartását meghatározza. Ezért mondja az apostol: „A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt!” Nem boríthat ki ebből az örömből esetleg a körülöttem élő emberek rosszindulata sem. Luther azt mondta: „Az én lelkemben annyi öröm van, hogy senkinek sem tudnék szívem szerint ellensége lenni.” Igen, aki maga tele van örömmel, az szívesen okoz másnak is örömet, szívesen ad belőle, és nem hajlandó haragudni, gyűlölni senkit. Kellemetlen emberek között is meg tud maradni szelídlelkűnek.
Az Úr közelségének tudatából eredő öröm olyan öröm, amelyet az öröm legnagyobb ellensége, a gond sem tud elűzni. „Semmi felől ne aggódjatok, – mondja Pál apostol – hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” Az Úr közel, és hallja az ilyen imádságtokat. Imádkozd ki a fejedből az aggodalmakat!
Jól tudjuk, hogy most az egész világon végigrezdül egy nagy aggódó váradalom, vajon napjaink szörnyűséges tragédiái, a természeti katasztrófák sora után merre halad tovább az emberiség élete? Folytatódik-e a békességre törekvés a világpolitikában, vagy nem fog-e az a szakadék szélén álló világ beleszédülni egy minden eddiginél hatalmasabb mélységbe? Igazán csak szívből örülhetünk annak, hogy a világ közvéleményének túlnyomó része őszintén a békét akarja, és hogy ezekben a körökben leghangosabban hirdetett jelszó ma: a béke!
De mi, hívő emberek a világ közvéleményén és a kívül és felül még egy tényezővel is számolunk mindig, azzal a hatalmas Istennel, aki úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte, hogy megbékéltesse magával a világot. Mi hisszük azt, hogy az Isten békessége nem üres szó, hanem isteni hatalom és erő. Mert ez a békesség valóban nemcsak szó, beszéd, hanem testté vált valóság, élő személy: az Úr, aki itt van közel.
A földkerekség jövendőjére gondolva is érvényes az ige biztatása: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben mindenkor hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt!” Íme, ez is hozzátartozik ahhoz az örömhöz, amit az Úr közelléte jelent. Hát nem nagy öröm-e tudni, hogy egy ilyen nagy ügyért nemhiába könyörögnek és munkálkodnak azok, akik igazán magukévá teszik ezt?
Íme egy hatalmas ígérettel is megpecsételi az ige ezt az adventi örömünket: „És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban!”
Örüljetek hát az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek! Az Úr közel! Ámen.
