Embernek lenni - emberfeletti feladat

Egy szombat reggel egy kisfiú a homokozójában játszott. Ott volt nála egy doboznyi autója és teherkocsija, a műanyagvedre és egy fényes, piros műanyag lapát. Ahogy utakat épített és alagutakat ásott a puha homokban, talált egy nagy követ a homokozó közepén. A fiúcska körülásta a követ, és így sikerült kiszabadítania a homokból. Nem csekély vesződséggel nyomta-taszigálta a követ a lábával. (A fiúcska nagyon kicsi volt, a kő meg nagyon nagy.)
Amikor a homokozóláda falához ért a kővel, azt látta, hogy nem tudja átgurítani rajta. A kisfiú csak tolta, nyomta, és a lapáttal feszítve emelte, de valahányszor azt gondolta, hogy előbbre jutott, a kő megbillent, és visszaesett a homokozóba. A kisfiú morgott, küszködött, taszította, lökte, de csak annyit ért el, hogy a kő visszagurult, és meghorzsolta pufók ujjait. Végül csalódottságában sírva fakadt.
Közben édesapja a nappali ablakából követte az események alakulását.
Ahogy eleredtek a könnyek, egy óriási árnyék vetődött a homokozóban a sírdogáló kisfiúra.
A fiúcska édesapja volt az. Szelíden, de határozottan kérdezte:
- Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt?
A kisfiú megsemmisülten zokogta:
- De hát azt csináltam, apa, hát azt csináltam! Minden erőmet beleadtam!
- Nem fiam - helyesbített az apa kedvesen. - Nem adtad bele minden erődet. Nem kértél meg engem!
Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból.

"Kérjetek és adatik néktek, zörgessetek és megnyittatik néktek." (Mt 7,7)

Történet egy asszonyról, akinek halálra ítélték a fiát

Amikor az édesanyja meghallotta a halálos ítéletet, így mondta, ha mindenen keresztül is kell mennie, elmegy a királyhoz, kegyelmet kérni fia számára.

Nem tudta megállítani senki, neki menni kellett és odaborult a király elé és azt mondta: - Király kegyelmezz a fiamnak!
A király kemény tekintet nézett rá.
- A fiad vétkezett. Bűnös, és a megérdemelt ítéletet végre kell hajtani. Ezért holnap délben amikor megszólal a harang, a fiadat kivégzik.

Akkor, így mondta az asszony, másnap délelőtt elindul fel a hosszú lépcsőkön a toronyba egészen a harangig. Valami láthatatlan erő vitte és irányította lépteit.Ez az erő a fia iránt érzet szeretet volt. Felérve a toronyba két kezébe fogta a harang nyelvét, lefogta és szorította azért, hogy a harang ne tudjon megszólalni.

A süket harangozó húzta a harangot, de a harang nem szólalt meg, néma maradt. Viszont az édesanya két keze eleven ronccsá lett. Akkor vissza ment a király elé, odamutatta neki a két csonkot amely kezeiből maradt és azt mondta:
- Király - a harang nem szólalt meg!
A király szeméből kiesett a könny .
- Asszony, a fiad szabad!

Ezen a történeten keresztül könnyebb megérteni, hogy mit jelent az Isten szeretete. Jézusnak mennie kellett korbácsoláson, töviskoronán keresztül, amíg oda nem tehette a két véres kezét az Atya elé :
- Atyám bocsáss meg nekik.

És az Atya megbocsát, mert Jézus megfizette az árat az én bűnömért, a te bűnödért és a mi bűneinkért.