Nem igazán tudtam elképzelni, mit fogok írni ide.
Első bejegyzésként ime a ma este fénypontja:
Esti sétára indultam és már a tervezett út felénél tartottam nagyjából, amikor az ellentétes oldalról egy gyerekhang "Jó estét kívánok!"-ot köszönt. Odafordultam, és akkor látom megdöbbenve, hogy egy pici gyerek gyenge karjával a menetrend szerinti oldalon integet... - stoppol.
Eléggé kivilágítatlan helyen állt, ezért szóltam, hogy menjen fennebb... Közben én bebiztosítottam magam, hogy alulról épp nem közeledik semmi és átmentem hozzá. Megálltam előtte, ő meg csak figyelt némán. Megkérdeztem tőle, honnan jön és hová tart. Elsorolta nekem, hogy egy boltos bácsinak dolgozik és a szomszéd faluba tart.
Beszédbe elegyedtem vele, miközben felfelé haladtunk a világosabb hely irányába. Megtudtam, hogy 11 éves és a szülei Németországban vannak. Mikor megkérdeztem, ki kötelezi őt munkára ilyen fiatalon, azt válaszolta: Muszáj... vállat vont.
Stoppos tapasztalataimra alapozva megígértem neki, hogy fogok neki egy stoppot, mert ilyen későn már nincs esélye egyedül. Tovább folytattuk a beszélgetést és megtudtam, hogy egész nap egy krémmel töltött kekszet evett és némi vizet, otthon nincsen vacsora. Amikor a szülei történetét mesélte és arról kérdeztem, hogy otthon ki várja őt, nem nézett a szemembe... Ebből tudtam, hogy ez nem érintette kellemesen...
Az Isten velem volt, mert az első menetirányba közlekedő jármű megállt. A sofőr egy kedves mosolygós ember, megmondtam neki, hogy én a kissrácnak stoppoltam és megkértem, vigye el a következő faluba.
A történtek sok tanulsággal jártak számomra, azért írom le, mert remélem, ebből valaki más is tud tanulni:
Jót tenni jó!
Nem mutatkoztunk be egymásnak és azt sem tudom, hogy a gyerek keresztyén hit terén hogy áll, de azt tudom, hogy emlékezni fog arra a gesztusra, amit érte tettem felebaráti szeretetből. Csak remélni tudom, hogy nem felejti el ezt az alkalmat. A gyermeklélek törékenysége miatt is talán, mindegy az, hogy mennyire fogta fel a segítség "súlyát", engem az tesz elégedetté a történet kapcsán, hogy a Jóisten megmutatta, hogy ilyen apró dolgokban is megmutatkozhat a csoda. Joggal mondhatom: ez a gyerek Isten küldötte volt.
Köszönöm, Istenem, hogy próbára tetted a szerető-képességem!
Ámen.
